Vizsgálatok szerint a világon több mint 120 millió ember szenved depresszióban. Magyarországon jelenleg minden ötödik ember küzd ezzel az állapottal. A mentális betegségek nem korfüggőek. Magyarországon a tizenévesek 11 százaléka érintett. Külső körülmények, belső sebek – hogyan találjunk válaszokat és megtartó nyugalmat? Ezeket a kérdéseket feszegeti a Pécs TV Lélektükör című műsora.
Egy globális jelentés szerint a 10-19 éves serdülők legalább 13%-a él diagnosztizált mentális zavarral. Európában közel 9 millió tinédzserről beszélhetünk. A világon majdnem minden 11. percben önkezűleg vet véget az életének egy kamasz. És ez az állapot nem korfüggő. A köztudatban keringő számtalan információ nem ír a problémára, nem ad a kezünkbe elegendő eszközt a saját mentális egészségünk védelméhez. Kérdés, mi az elegendő és a megfelelő eszköz.
„A saját lelki egészségünkért tevés saját felelősség, de nagyon fontos szerepe van a környezetnek abban, hogy észlelje azt, hogyha egy családtag, barát, munkatárs nincs jól, vagy segítségre szorulna. A profi segítő egy lehetőség a támogatás igénybevételére, de számos más lehetőség is van arra, hogy egy nehéz élethelyzetekből kilábaljunk. Ahhoz, hogy egy megterhelő szituációt jobban átlássunk, hogy megoldási lehetőségeken gondolkodjunk, hogy egy kicsit másfajta perspektívából nézzünk rá a saját problémáinkra. A szakemberre akkor van szükség, ha olyan lelki zavarokkal küzdünk, ahol már erős tünetek jelentkeznek, hosszan fennállnak és nehezítik a mindennapi életvezetést – akár a munkában, akár a kapcsolatainkban” – kezdte dr. Makó Hajnalka, klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus, pszichoterapeuta.
Felmerül a kérdés, hogy melyek azok a jelek, amelyek egyértelműsítik azt, hogy szükség van segítségre.
„Ezt abban a helyzetben nagyon pontosan érezzük. Érezzük, hogy elfáradtunk, hogy nem úgy működnek a kapcsolataink, ahogyan azt szeretnénk. Esetleg több konfliktus van, bezárkóztunk, izolálódtunk a környezetünktől. De érezhetjük abból is, hogy a hangulatunk változott, esetleg nincs kedvünk dolgokhoz, amihez eddig volt. Érezhetjük abból is, hogy a munkánkat nem tudjuk úgy végezni, ahogyan ezt eddig tettük, vagy különböző szerepeinket nem tudjuk olyan jól betölteni, ahogy korábban – akár a házastársi, akár a szülői szerepet, nincs türelmünk, nincs energiánk, nincs erőnk. Tehát számos jele lehet annak, hogy nem vagyunk jól. A nehézséget az szokta adni, hogy nehéz rászánni magunkat arra, hogy változtassunk, hogy elinduljunk megoldásokat keresni” – magyarázta a terapeuta.
A nehézség két szinten is megjelenhet – nehéz lehet bevonni egy külső embert a saját problémáinkba, de nem könnyű önmagunk előtt sem beismerni, hogy bajban vagyunk.
„Ha egy nehézséggel találkozunk, akkor igyekszünk először saját erőforrásunkból megoldani, vagy hiszünk, bízunk abban, hogy esetleg ez magától megoldódhat. Aztán van egy olyan része is, hogy a segítő igénybevétele hozhatja azt az érzést is, hogy én nem vagyok elég ahhoz, hogy ezzel a problémával megküzdjek. Tehát egy kicsit az önértékelésünket, önbecsülésünket is sértheti az, hogy itt most be kell látnunk, hogy egyedül nem megy, és segítséget kell kérnünk. És természetesen benne lehetnek előítéletek, félelmek, aggodalmak is a pszichológussal, terápiás segítséggel kapcsolatban” – hangzott el a műsorban.
A társas kapcsolatok elemi fontosságúak a lelki egészséghez. Számos kutatás bizonyítja, hogy akár a lelki jóllét fenntartásában, akár a betegségekből való kilábalásban nagyon sokat segítenek a támogató kapcsolatok.
„Az egyik legfontosabb ilyen közeg a család, de ilyenek lehetnek a barátaink, a jó munkatársi viszonyaink, azaz a jó szociális háló. A másik nagyon fontos dolog, hogy megtaláljuk azokat a forrásokat, amelyekből töltekezni tudunk egy stresszel teli élethelyzet után – ami segít bennünket abban, hogy a felhalmozódott feszültséget, vagy nehézségeket egy picit félre tudjuk tenni, lazítani, töltekezni tudjunk. Ilyenek lehetnek a stresszcsökkentő technikák, a relaxációs, meditációs technikák, de egy jó könyv is, vagy a zenehallgatás, a színházba járás, a társasági élet vagy a sport. Ez egyéni választás és keresés kérdése is. De minden probléma megoldása azzal kezdődik, hogy felismerem és belátom, hogy nehézségeim vannak, és ezzel képes legyek szembenézni, ne ijedjek meg, hanem kihívásként tekintsek a helyzetre. Építő hozzáállás, ha azt mondom, most egy olyan életszakaszban vagyok, amikor tennem kell magamért” – tanácsolta dr. Makó Hajnalka.
A pszichológiai egészség meghatározására több definíció létezik, de mindegyik alappillére a reális énkép, az önismeret, a pozitív önértékelés, melynek része az is, hogy képesek vagyunk a gyengeségeinkkel is szembenézni, illetve lényegesek a külső környezetből érkező visszajelzések is.
„Nagyon eltérő lehet a környezeti viszonyulás a lelki állapotunkhoz. Van olyan, amikor a környezet köt béklyóba. Az erre való rálátás is nagy kihívás. Egy kutatás szerint a terhességmegszakításon átesett nőknél a depresszió és a szorongás szintje jóval alacsonyabb volt azokban az esetekben, amikor a partnert támogatónak élte meg az érintett hölgy, és jó párkapcsolati alkalmazkodást élt meg. Hasonló adatok vannak például daganatos betegségekből való felépülésnél. Abban az esetben, ha támogató közeg veszi körbe a pácienst, akkor jobb kilátásai vannak a felépülésben, és a pszichés állapota is jobb egy gyógyulási folyamatban, alacsonyabb a szorongás, alacsonyabb a depresszió, és egyéb pszichiátriai problémák is alacsonyabb mértékben, vagy gyakorisággal fordulnak elő” – magyarázta a szakember.
A mentális problémák szempontjából a legkritikusabb életszakaszok a kamaszkor és az időskor. Ők a két legveszélyeztetettebb korosztály.
„Az időskorúak eleve egy zártabb, izoláltabb életet élnek, másrészt a járulékos egészségügyi problémák miatt is fokozottabb szorongásnak vannak kitéve. Nyilván kritikus életszakasz a serdülőkor is. Azt gondolom, hogy a jól strukturált mindennapok, a közös élmények, a beszélgetések, a több figyelem és odafordulás egymás felé családon belül nagyban segíthet észrevenni azt, hogyha a kamasz vagy az idős hozzátartozó esetleg elakadt, vagy túlzottan megterhelődik” – hangzott el a Lélektükörben.
Gombár Gabriella
