44 év után újra magyar űrhajós írhat történelmet. Hazánk a HUNOR – Magyar Űrhajós Program keretében kutató-asztronautát küld a világűrbe, aki a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) egy közel egy hónapos expedíció során végez majd tudományos kísérleteket. Dr. Schlégl Ádám, a PTE Klinikai Központjának ortopéd szakorvosa több mint 200 pályázó közül került a négy jelölt közé. Most az UnivTv-nek mesélt a leendő izgalmas küldetésről.
Ahhoz, hogy valaki űrhajósjelölt lehessen, három dologra van szükség: fontos a nyelvtanulás, az illető rendelkezzen egy jó, minőségi diplomával, olyan területet válasszon, ami érdekli, és abból jusson el a legmagasabb szintre. De nem kell túlspecifikált végzettség, hiszen ma már nem olyan űrhajóst keresnek, aki egy-egy területen a legjobb, hanem olyat, aki minél szélesebb spektrumon képes jól teljesíteni. A harmadik legfontosabb szempont pedig az, hogy a jelentkező legyen minél fittebb és egészségesebb, az átlagosnál legyen jobb a kondíciója – foglalta össze dr. Schlégl Ádám.
A jelöltté válás folyamatáról elmondta, a kiválasztás több mint egy évig tartott, hat lépcsőből, fordulóból állt. Egy alapos előválogatást követően a kiválasztott száz fő Hamburgba utazott, ahol felmérték a tudományos ismereteiket, pszichológiai teszteket, vizsgálatokat végeztek rajtuk. Ezt követte egy kölni forduló, ahol már részletes pszichológiai felméréseken, interjúkon, csapatos és páros teszteken vettek részt, vizsgálták a stressztűrő képességet is.
A következő lépés a mindenre kiterjedő alapos orvosi vizsgálat volt, innen nyolc embert hívtak be a technikai interjúra, ami egy kéthetes csillebérci teszt volt. Itt felmérték, milyen gyorsan tudnak elsajátítani egy kísérletet, és milyen precízen tudják megvalósítani. Ismét tesztelték a stressz- és terheléstűrő képességet.
Az utolsó lépés egy tesztrepülés volt, melynek során egy Gripen vadászbombázóval vizsgálták, a jelöltek hogyan bírják a gyorsulásokat. Szépen, fokozatosan egészen 7G-ig emelték a terhelést, valamint egy műrepülő-gyakorlatsort is ki kellett bírniuk, ahol azt nézték, a hirtelen irányváltásokra, a nem megszokott helyzetekre hogyan reagálnak a jelentkezők – részletezte a pécsi orvos.
Mint mondta a szakember, számára az egészségügyi szűrés volt a legmegterhelőbb, hiszen ezt a részt nem tudták befolyásolni, egy, a hétköznapi életben egyébként gondot nem okozó apró eltérés is elég ahhoz, hogy valakiből ne lehessen űrhajós.
Az alapkiképzés során a fizikumukat próbálták a lehető legjobb formába hozni, rengeteg edzés, futás, úszás, súlyzózás szerepelt a programban, emellett olyan tantárgyakat tanultak, melyek abban segítették a résztvevőket, hogy jobban megértsék, elsajátítsák az űrutazáshoz szükséges ismereteket, kísérleteket (kozmológia, földtan, rakétanfizika, űrélettan).
Emellett volt egy szárazföldi és egy vízi túlélőkiképzés, és polgári pilótakiképzést is kaptak, ahol néha a fizikai határaikat feszegették az alvás- és ételmegvonással, a magas szintű fizikai terhelés kibírása és elviselése volt a cél.
Meg kellett tanulniuk, ezekre hogyan reagálnak.
Az orvos hozzátette, földi körülmények között csak nagyon korlátozottan tudják szimulálni azt, ami a nemzetközi űrállomáson rájuk vár, de a súlytalanságot például egy parabolarepüléssel pár másodpercre meg tudták tapasztalni.
Kifejtette: egy centrifuga segítségével arra is kiképzik őket, hogy a felbocsátás és visszatérés során ható erőket elviseljék, valamint a kiválasztottnak azokkal az ételekkel is meg kell ismerkednie, amiket majd az űrállomáson fog fogyasztani.
A küldetést harminc naposra tervezik, ez alatt a kijelölt űrhajósnak az lesz a feladata, hogy a lehető legtöbb hazai fejlesztésű eszközt tesztelje, magyar kísérleteket végezzen el, és annyi oktatási anyagot készítsen, amennyit csak lehet – például a növénytermesztéssel is megpróbálkoznak majd.
