A Zsolnay Kulturális Negyedben immár a 4. Pécsi Nemzetközi Tangó Ünnepet tartják meg szeptember 26-29-e között, amin első ízben vesz részt Argentína új magyarországi nagykövet-asszonya, María Lorena Capra, akivel ebből az alkalomból beszélgettünk.
– Hogyan zajlott a tavaly novemberi Budapestre érkezése óta eltelt néhány hónap? Mi volt, ami leginkább meglepte Magyarországon?
– Ami leginkább meglepett, a csodás fogadtatás volt, akár a hivatalos személyek, akár azon emberek részéről, akikkel eddig találkoztam. Nem csak kedvesek voltak, hanem nagyon nyíltak, és készek az együttműködésre számos területen. Ami nekem fontos, hogy sok új, közös dologba fogjunk bele, és erre, úgy látom, nagy a hajlandóság a magyar fél részéről is. Természetesen szó van a kereskedelem fejlesztéséről, mert Argentínának érdeke, hogy minél több terméket exportáljon, jelen legyen külföldön, így Magyarországon is. De említhetném az energiaipart, az oktatási vonalat és természetesen a kultúrát is, jelesül a tangót. Ez mind-mind nagyon fontos.
– Mit gondol egy átlag argentin Magyarországról?
– Szerintem kijelenthető, hogy nálunk jó véleménnyel vannak a magyarokról. Mint tudják, Argentínában jelentős magyar népesség van ma is. És látható, hogy ők nagyon hasznos tagjai az országnak, aktívak, tehetségesek az élet legkülönbözőbb területén. És mindemellett őrzik hagyományaikat, a magyar kultúrát, a nyelvet, a zenét – ez nálunk nagyon fontos. Hiszen valaha sok emigráns érkezett az országba, és a magyarok ebben példamutatóak. Talán nem véletlen az sem, hogy most van napirendben, hogy a Buenos Aires-i egyetemen egy magyar tanszéket hoznak létre, ami mindezekből következik és egyben jelzi a magyar jelenlét súlyát Argentínában.
– Idén ünnepeljük az argentin-magyar diplomáciai kapcsolatok felvételének centenáriumát. Ennek jegyében hogyan telik ez az év?
– Egy ilyen évforduló mindig jó alkalom arra, hogy áttekintsük, mi történt eddig, és elkezdjük tervezni, milyen legyen a közös jövő. Sok minden van terítéken, amiben még kreatívabbak lehetünk, még több ötlettel állhatunk elő egymás felé, amit aztán közösen meg is valósíthatunk, a technológiai területtől az oktatásig vagy a nukleáris energia felhasználásáig. Örülnék, ha itt létem alatt beindulna valami igazán komoly projekt, ami hosszú távon is lökést adna a két ország viszonyának.
– Egyik első itteni útja Pécsre vezetett. Milyen emlékei vannak erről a tavaszi napról?
– Ó, az egyszerűen pompás volt! Teljesen lenyűgözött a város, a Zsolnay Negyed, az a tömény kulturális környezet, amit ott láttam. Jó, hogy a Tangó Ünnepet is Pécsett találták ki. A tangó persze egy nagyon erős „márka”, a világon mindenütt népszerű, szeretik Japántól Izlandig. Az önmagában tehát nem meglepő, hogy Pécsett is szívesen tangóznak az emberek, de az jó érzés, hogy Argentinától ilyen messze is ennyire népszerűvé tudott válni ez a fesztivál és egyre inkább élvezik a tangót és az argentin muzsikát. Argentin nagykövetként nagyra értékelem a pécsiek lelkesedését és erőfeszítéseit, amit a tangó fesztivál kapcsán tesznek már évek óta.
– Önnek személyesen milyen a viszonya a tangóval?
– A testvérem főnökének volt erre egy nagyon jó megjegyzése, aki azt mondta neki egyszer: Alfredo, a tangó már vár rád és megtalál majd az életed egy bizonyos pontján. És ez tényleg így van! Eljön egy pillanat, amikor találkozunk a tangóval, megértjük a mélységét, megérezzük a belőle áradó szenvedélyt. Én is imádom, mert életünk része, különböző életkorban másképp és másképp, de mindig ott van a mindennapjainkban. Ajándék az élettől: akár nézni, akár táncolni a tangót!
Szerző: Méhes Károly
