Magyarországon mintegy 150 ezer párt érint a meddőség problémája. Az esetek körülbelül 40 százalékában a nő, 40 százalékában a férfi, és 20 százalékában pedig mindkét fél problémája okozhatja a fogantatási nehézségeket. Az okok lehetnek testi és lelki hátterűek is. A Pécs Tv Lélektükör című műsora a gyerekért folytatott küzdelem érzelmi oldalát járta körbe.
Az orvosi definíció szerint meddőség az, amikor egy éven keresztül védekezés nélküli rendszeres házasélet ellenére sem következik be a kívánt terhesség. Az életkor előrehaladtával csökken a teherbeesés lehetősége – 35 év felett fél év sikertelen próbálkozás után érdemes szakemberhez fordulni. A másodlagos meddőség az, amikor egy korábbi fogantatás után néhány évvel később eredménytelen a második gyermekvállalási kísérlet.
A meddőségek egy részében azonosítható testi ok, de vannak olyan esetek, amikor a negatív orvosi leletek dacára sem következik be a várandósság – ez utóbbi az érintett párok 15 százalékánál fordul elő.
Felmérések szerint a meddőségi kivizsgáláson-kezeléseken átesett nők általában életük legfelkavaróbb élményeként azonosítják azt. Egy 512 meddő pár bevonásával készült tanulmány szerint a program idő előtti abbahagyásának leggyakoribb oka a pszichés stressz. A kutatások egy része arra irányul, hogy kiderítsék, melyek azok a pszichés faktorok, amelyek a meddőséggel összefüggő változók lehetnek. A másik irány
pedig azt kutatja, hogy a meddőségnek milyen következményei lehetnek
az érintettekre nézve.
„Csoportosítani lehet az elméleteket, amelyek a meddőség lelki hátterét vizsgálják. A korai elméletek vagylagosságban gondolkodtak – vagy testi, vagy lelki okokat feltételeztek a háttérben. A pszichoanalízis azt feltételezi, hogy a nő életében korábban volt valamilyen traumatikus esemény, ami összefügghet a gyermekvállalás nehezítettségével – akár transzgenerációs, akár a személyes életbeli hatás. Később áttevődött a fókusz arra, hogy milyen következményei lehetnek a gyermektelenségnek. A kutatások szerint akkor, ha a férfi érintett a meddőségben, magasabb a distressz” – mondta dr. Makó Hajnalka, klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus.
A vizsgálati folyamat elhúzódó, a vége tervezhetetlen, a kimenet bizonytalan. A krízisállapot nemcsak testi, de lelki szinten is komoly erőpróba.
„Először elindul a testi kivizsgálás, amikor megpróbálják kideríteni, hogy mi állhat a sikertelen próbálkozások hátterében, majd elindul a meddőségi kezelés. Jellemzően ebben a folyamatban keresnek meg pszichológust, pszichiátert a szakorvos javaslatára, vagy az ő belső igényük mentén. Az akadályoztatottság következtében önértékelési problémák léphetnek fel, felmerülhetnek a női és férfi szerepkörrel kapcsolatos konfliktusok, saját testtel kapcsolatos kérdések kerülhetnek elő, és megjelenhet az életcél, életminőség dilemmája is. A párkapcsolat szintjén is sok téma adódhat. A nők nagyon erős distressznek vannak kitéve a kezelések folyamatában, egy beszűkült állapotról is beszélhetünk. Emiatt a családi élet átalakul, a szexualitás és az intimitás is a gyermekvállalási próbálkozásokról szól, és nem a férfi-nő kapcsolatról. A férfi oldalán pedig megjelenhet az aggodalom a társa egészsége miatt, a vizsgálatoknak kitett hatás okán, illetve amiatt, hogy hogyan tud ő helytállni a társa mellett. Mivel a férfiak általában nehezebben fejezik ki az érzéseiket, ez a helyzet hozhat egy zárkózottabb állapotot, amiben csak a gyermekvállalás lesz a fókuszban, és elfelejtkeznek arról, hogy ők maguk hogy is vannak ” – magyarázta a szakember.
A gyakran megjelenő az önvád a párkapcsolatok alapjait is képes megrázni – a házasság jövőjét, a kapcsolat fenntartását is sokszor megkérdőjelezik ilyenkor az érintettek.
„Fontos azt tudni, hogy a párkapcsolat egy nagyon fontos erőforrás a kezelések folyamatában, illetve a gyermektelenséggel való szembenézésben is. A kezelések kudarcát veszteségélmény kíséri. A meddőséggel összefüggő állapotok, mint a depresszió, a szorongás, reménytelenség, a próbálkozások 3. éve körül a legintenzívebbek. Addig ugyanis egy folyamatos hit van abban, hogy szülőkké válnak. A sikeresség aránya egyébként 20-35 százalék. A harmadik év végére elfáradnak a párok, majd a 6. év után van egy újabb nehéz időszak általában. Nagyon függ a párkapcsolattól, hogy meddig képesek próbálkozni, és mikor döntenek amellett, hogy lemondanak a gyermekvállalásról. Ilyenkor új célt keresnek önmaguknak és a kapcsolatuknak” – fogalmazott Makó Hajnalka.
A remény- és reménytelenség évekig tartó harca nehezen működik támogatás nélkül.
„Nagyon fontos, hogy segítsük őket abban, hogy ehhez a hullámzáshoz – a lehetőségekhez képest – jól tudjanak adaptálódni. A megküzdési stratégiákat két nagyobb csoportba teszik – az egyik a problémafókuszú, a másik az érzelemfókuszú megküzdés. Az első verzióban megoldani akarom a problémát, a másikban megmagyarázom magamnak a probléma okát. Az érzelmi megközelítésben lehet elkerülő hozzáállás, a másik, amikor meg merem élni az érzéseimet, és ehhez esetleg támaszt is keresek. A férfiaknál csökkenti a distresszt, ha beszélni tudnak az érzéseikről, a nőknél pedig az segít, ha képesek jelentést adni a helyzetnek. A környezet hatása nagyon fontos ebben a folyamatban. Vannak, akik képesek beszélni másokkal arról, ami velük történik, és az érzelmeiket is megosztják. Vannak, akik csak arról tudnak beszélni, ami történik velük, tények szintjén közölnek információkat, és van, amikor titokká kövül a téma ” – hangzott el a műsorban.
A család, rokonok, barátok viszonyulása is sokféle lehet a tapasztalatok szerint.
„Vannak, akik nem beszélnek a kérdésről, kerülik a témát. Vannak, akik erőltetik a beszélgetést sokszor nem megfelelő módon és időpillanatban, vannak, akik bagatellizálják, azaz nem veszik komolyan, elvéve a téma jelentőségét és nehézségét, és olyanok is léteznek, akik kritizálnak. Mindezek nem segítik a párt. A másik kihívás az érintett pár előtt, amikor a környezetükben mások ünneplik a saját várandósságukat, sikerüket, gyermekeiket. Az öröm részükről is természetes, de megjelenik mellette az a nehéz érzés, hogy nekik nem sikerül. Ezzel a belső konfliktussal kell megtanulni viszonyulni a családi kapcsolataikhoz annak érdekében, hogy ne izolálódjanak” – mondta a terapeuta.
A spiritualitás is megjelenik a folyamat során, ami akár erőforrás is lehet az állapot megélésében.
„Van, amikor a spiritualitás úgy jelenik meg, hogy dühösek amiatt, hogy nekik nem adatott meg a gyermek, de lehet ugyanez egy protektív tényező is, amikor új magyarázatokat, célokat és értékeket találnak a létezésben. Minden nehéz helyzet két irányba viheti az egyén sorsát – a nehézség és a megküzdés irányába. Azt, hogy milyen célokat, értékeket tudnak találni a létezésben, azt az egyén és a párkapcsolat története fogja meghatározni” – hangzott el a Lélektükörben.
Gombár Gabriella
A teljes adás itt tekinthető meg:
