Már a látvány is szédítő, amikor a pécsi sípálya tetejéről az előttünk tátongó mélységbe tekintünk. Nehéz elképzelni, hogy a meredek domboldalon valaki felfusson akár egyszer is. Nedjalkov Balázs, pécsi futó viszont ezt nemrég 77-szer tette meg.
A FutaPécs Sportegyesület talán legnehezebb versenye a Tiszta Mecsek (N)agymenés. Nem is a táv, inkább a szintemelkedés miatt, a résztvevőknek ugyanis először a sípálya aljáig kell leereszkedni, majd onnan visszafutni a síházhoz, mindezt egyszer, háromszor vagy ötször. A nehéz terep ellenére – vagy éppen azért – a rendezvény sok futó szívéhez áll közel. Így van ezzel Nedjalkov Balázs is, aki szinte az összes (N)agymenésen ott volt. Az elszánt futó most viszont emelte a tétet, és nem csak öt kört futott, hanem majdnem egy teljes napon át rótta a köröket a sípályán egy privát, nagyon (n)agymenés keretében.
A helyszín egyébként nemcsak a verseny miatt kedves számára, hiszen, ahogy megtudtuk, régebben, a PVSK síszakosztályának tagjaként sokszor járt fel a pályára. Akkoriban a hóna alatt a snowboard deszkával, a lábán nehéz bakanccsal rengetegszer sétált fel az emelkedő tetejére.
A feladat tehát nem volt ismeretlen számára, de 24 órán keresztül, egyhuzamban még nem próbált fel-le körözni. Október 5-én, szombaton reggel hétkor viszont belevágott.
– Ez a 24 órás kihívás két célt is szolgált – mesélte Nedjalkov Balázs. – Az egyik az volt, hogy segítse a mentális felkészülésemet a tervezett versenyekre, a másik pedig az, hogy megmozgassam az embereket. A közösségi médiában is meghirdettem a programot, így akinek kedve volt, csatlakozhatott hozzám pár körre.
A felhívásnak meglett az eredménye, mintegy harmincan döntöttek úgy, hogy aznap futócipőt húznak. Ahogy Nedjalkov mondta, volt, hogy egyszerre öten köröztek a pályán, de például éjjel, nagyjából tíz és egy óra között teljesen magára maradt, azután pedig felesége csatlakozott hozzá. A kísérők közül mindenki a saját tempójában futott annyit, amennyi jól esett neki. Volt olyan futótársa, aki eredetileg csak két kört tervezett, de olyan jót beszélgettek, hogy kilenc kör lett a vége. Ráadásul nem csak közeli barátok és régi sporttársak segítették útját, számára ismeretlen futók is megjelentek a pályán.
– A versenyekről vagy az ilyen jellegű kihívásokról szeretek hírt adni a közösségi oldalakon, mert úgy érzem, ezzel nemcsak másoknak adok, de magam is kapok motivációt – fejtette ki. – Tudom, hogy az emberek figyelnek, kíváncsiak rá, hogy teljesítem-e a kitűzött célokat, és ez erőt ad, hogy megcsináljam.
Nedjalkov Balázs sokéves sportolói múltjának köszönhetően jól tudja, hogyan kell felkészülni egy hosszabb futásra. Vitt is magával folyékony és szilárd frissítőket, több váltóruhát, két pár futócipőt és fejlámpákat. Számított rá, hogy lesz holtpont is, ahogy mondta, hosszabb távon mindig van valami, ami nehézséget okoz. Nála a holtpont ennél a kihívásnál akkor jött el, amikor teljesítette az Everesting kihívást, vagyis leküzdötte a Mount Everest magasságával megegyező 8848 méternyi szintkülönbséget. Ezután nehéz volt a pályán maradni, tovább körözni, de nem adta fel. Hajnalban viszont elkezdett esni, egyre nagyobb lett a sár, a harminc százalékos lejtőn így könnyű megcsúszni. Egy komolyabb sérülést nem akart kockáztatni, így 21 óra futás után befejezte a kihívást. Ez idő alatt 75,9 kilométert, vagyis 77 kört tett meg, 10799 méter szintemelkedéssel. A teljesítmény elképesztő, de pihenésre nincs sok idő.
– Szerencsére a szervezetem könnyen regenerálódik – árulta el. – Vasárnap pihentem, de mivel ilyenkor jót tesz, ha az ember kicsit átmozgatja magát, hétfőn már bringáztam. Október 12-én, vasárnap pedig a budapesti maratonon veszek részt iramfutóként, akik a közelemben fognak futni, nagyjából 3 óra 30 perc alatt teljesíthetik a 42,2 kilométeres távot.
Megtudtuk, hogy több verseny nincs az idei naptárában, a jövőbeli terveiről pedig csak titokzatosan beszélt, de a közösségi oldalain biztosan hírt kapunk hamarosan azokról is.
Kiemelt képünk forrása: Facebook/NedyBali
