Az antarktiszi tápláléklánc alapját képező garnélaszerű krillek jelentős mennyiségű vasat juttatnak a Déli-óceánba, a vas trágyaként hat a fitoplankton növekedésére, ezáltal növeli az óceán szén-dioxid-megkötő képességét – fedezte fel egy nemzetközi kutatócsoport.
Az antarktiszi krillrőll (Euphausia superba) egykor úgy hírlett, többnyire a felszíni vizek lakója. Most viszont kiderült, hogy akár húsz százalékuk is rendszeresen táplálkozik a tengerfenéken bomló tetemek magas vastartalmú darabkáival. Ezt követően felúsznak a felszínre, és beleik tartalmát a vízbe eresztik.
A kutatók tíz antarktiszi expedíció során begyűjtött, ezernél is több krill béltartalmát vizsgálták meg. Ezen kívül a krillekről a tengerfenéken készült fényképeket, hangfelvételeket és próbafogásokat is tanulmányoztak. Minden jel arra utalt, hogy a parányi állatok gyakran járnak le táplálkozni a tengerfenékre.
A következő lépés annak vizsgálata, hogyan kerül a vízbe a vas – fejtette ki Katrin Schmidt, a kutatás vezetője. Szervezete, a British Antarctic Survey a Southamptoni Egyetemmel, az Australian Antarctic Division programmal és az Oslói Egyetemmel közösen végezte a kutatást, amelynek eredményeit a Limnology and Oceanography című szaklapban tették közzé.
Az antarktiszi krill a Déli-óceán egyik legfontosabb állata. A legfeljebb hat centiméteresre megnövő rákocska halak, pingvinek, fókák és bálnák alaptápláléka, sőt, emberi fogyasztásra is halásszák. Kulcsszerepe abban rejlik, hogy a mikroszkopikus növényekben, más néven fitoplanktonban tárolt energiát hatékonyan közvetíti az antarktiszi élővilág magasabb rendű állatainak. A krillek tömegét 100-500 millió tonnára becsülik a Déli-óceánban, ez nagyjából a Földön élő összes ember tömegének felel meg.
A fitoplankton növekedését a világ óceánjainak 40 százalékában, köztük a Déli-óceánban is a vas elérhetősége korlátozza. A Déli-óceán nagy részén kis mennyiségű hozzáadott vas tetemes mértékben fokozza a növények növekedését, ezáltal pedig a légköri szén-dioxid-megkötését. A megkötött széndioxid végül az elhalt növényi sejtekben, az óceán mélyén raktározódik.
Eddig úgy hitték a kutatók, hogy a vas utánpótlása csupán fizikai úton történik: a mélytengeri üledékek felkavarásával, folyók és gleccserek által a szárazföldről, jéghegyek olvadásával, valamint a széllel szállított por ülepedésével. A mostani felfedezés az első bizonyíték arra, hogy biológiai úton is jut vas a felszíni vizekbe a krillek által.
