Nehézkesen indult a PMFC számára az NB III. Dél-Nyugati csoportjának őszi szezonja, a végére azonban remek sorozatot hozott össze a jelenleg harmadik helyen álló csapat, így bőven látótávolságon belül maradt az éllovas Nagykanizsa. Az együttes nyáron érkezett vezetőedzőjével, Aczél Zoltánnal beszélgettünk a Munkás szerepléséről. A tréner őszintén beszélt hibákról és gyengeségekről, azonban teljes mellszélességgel kiállt a klub egyik emblematikus játékosa, az ősszel többet is hibázó Helesfay Donát mellett.
– Nyáron, a bemutatkozó sajtótájékoztatóján kicsattant a jókedvtől, azonban ahogy elindult a bajnokság, nem sokat kellett várni, hogy jóval komorabbá váljon a hangulata, elég visszanézni egy-egy meccs utáni nyilatkozatát. Miért volt ez?
– Elsősorban talán azért, mert én egy érzelemtől fűtött ember vagyok, főleg, ha a labdarúgásról van szó – kezdett bele Aczél Zoltán. – Az elején feldobódott hangulatban voltam, hiszen azt vallom, hogy a PMFC-nél dolgozni komoly rang. Teljesen mindegy, hogy milyen osztályban. Valóban, az első sajtótájékoztatót talán túlbolondoztam, hiszen akkor úgy álltunk, hogy legalább létszámban már kezdett összeállni a csapat. Még az első két forduló után sem voltam éppen szomorú, de akkor már láttam olyan jeleket, amik nem igazán tetszettek, aztán pedig jöttek a botladozások. Nincs mit szégyellni ezen, annál sokkal többet és jobbat szerettem volna, mint amit akkor mutattunk, ez pedig kiül az emberre, legalábbis én nem tudom eltitkolni, képtelen vagyok arra, hogy agyonvédjem a csapatomat, ha nem lehet. Azért az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy a szezon végére valamelyest kisimultak a dolgok, hiszen ha nem kapsz ki tíz fordulón át úgy, hogy abból hétszer nyerni is tudsz, és életben tatod az esélyt tavaszra, az azért nem rossz dolog. Be kell ismerni, lehetett volna ez rosszabb is. Nyolc pontos hátrányban mentünk Nagykanizsára, és ha ott kikapunk, akkor már 11 a különbség, azt pedig már soha senki nem hozza vissza.
– Mi volt a baj?
– A külső szemlélők – értem ez alatt a szurkolókat és a helyi médiát is – sokszor arról beszéltek, hogy ez milyen jó keret. Nyilván lakva ismerszik meg a másik, nekem pedig volt időm megismerni a csapatot. Az biztos, hogy ez a társaság nagyon jó emberekből áll, ilyen értelemben egy rossz szavam sem lehet. Viszont amikor sokan azt mondják, hogy ez egy NB II-es minőségű keret, akkor azért érdemes alaposabban megnézni a helyzetet. Az tény, hogy javarészt NB II.-ből igazoltunk játékosokat, azonban a túlnyomó részük az elmúlt évben, vagy még inkább években leginkább csak perceket töltött a pályán, epizódszereplők voltak. Ettől függetlenül azt gondoltam, hogy azért az NB III.-at tudják ők, és ez így is van, azonban sajnos sokan úgy voltak vele, hogy ez egy ujjgyakorlat lesz nekik. Gyorsan rá kellett jönniük, hogy ebben a bajnokságban sem adják ingyen a győzelmeket, pláne nem egyszerű megnyerni a sorozatot. Főleg, hogy sokan sérülés után érkeztek ide, vagy meccshiánnyal, ebből pedig öt hét alatt nem egyszerű csapatot kovácsolni. Félreértés ne essék, nem takarózni akarok ezzel, hiszen én is rábólintottam ezekre a játékosokra.
– Utólag máshogy döntene egy-egy esetben?
– Még ha máshogy is döntenék, akkor sem tudnék. Amikor megérkeztem, öt játékosunk volt, két edzőmeccset le kellett mondanunk, mert nem is tudtunk volna kiállni. Ennek fényében már önmagában az hatalmas eredmény volt, hogy sikerült összehoznunk egy nem rossz keretet, ami alapján egyébként én magam is sokkal jobbara számítottam. Sajnos botladoztunk, és a játékunk sokszor hellyel-közzel sem közelítette meg azt, amit elképzeltem.
– Mivel a szezont ezzel együtt is egy remek szériával zárták, adja magát a kérdés: mi volt a fordulópont?
– A Kaposvár, a Nagykanizsa és az Iváncsa elleni rangadók előtt jött el ez a pont. Akkor már láttam a csapaton, hogy tiszták a szemek, le lehetett ülni a srácokkal őszintén beszélni. Átérezték azt, hogy ebben a klubban, ebben a mezben nem fog enni tovább az, ami addig volt. Utána egy nagyon jó csapatszellem alakult ki, és már jöttek olyan meccsek, amik elfogadhatók voltak.
– Említette a rangadókat, amelyeken három döntetlen jött össze. Nagyon fog hiányozni az ezekben ragadt hat pont?
– Most visszanézve természetesen hiányérzetem van, hiszen abból a három meccsből kettőt meg kellett volna nyerni, a Kaposvár és az Iváncsa ellen jól is játszottunk, igaz Nagykanizsán talán az egyik leggyengébb meccsünk volt, úgy lett 0-0. Persze ott, akkor, az akkori állapotunk alapján az a három döntetlen nem volt rossz eredmény. Utána viszont megbeszéltük a csapattal, hogy az utolsó öt meccset nyerni kell, mert ha nem, akkor teljesen esélytelen a tavasz. Ezt abszolválni is tudtuk, a többiek pedig szerencsére botlottak párat közben.
– Az ősz során úgy tűnt, bátran nyúl a saját nevelésű fiatal játékosokhoz, a legtöbb meccsen ketten közülük rendszerint kezdők is voltak. Mit kapott tőlük?
– A PMFC-nek utánpótlás szinten is van egy olyan múltja, ami alapján baj lenne, ha vadászni kellene a fiatalokat. Az igazság persze az, hogy valójában tényleg vadászni kell őket. Most indult el egy olyan folyamat, hogy U15, U16 és U17-es játékosok is járnak fel hozzánk edzésekre, én is szeretném még jobban megismerni a fiatal korosztályokat, hátha akadnak még olyanok, akiknek tudunk lapot osztani a felnőttek között is. Persze a minőség itt nagy kérdés. Azt tudom mondani, hogy a fiataljaink nagyjából helyt álltak, igaz azért azt láttuk, hogy a felnőtt futball tekintetében komoly deficittel rendelkeztek. Vas Bence, Bukovics András és Bachesz Edvin ugyan már korábban is kapott szerepet, de kiegészítő emberek voltak, idén viszont már ott voltak a mélyvízben. A Morvai–Ócsai kettős nulla felnőtt tapasztalattal kezdték a szezont, most már egyiküknek van 450, a másikuknak 350 perce, ezek nagyon nagy dolgok. A mentalitásukkal maximálisan elégedett vagyok, a teljesítményük még hullámzó, de ez érthető is.
– Helesfay Donát évek óta kirobbanthatatlan volt a kapuból, és bár ősszel volt néhány rosszul sikerült meccse, mégis, talán indokolatlanul sok kritikát kapott a lelátóról. Végül váltott kapus poszton, Varasdi Dániel pedig a csapat egyik legjobbja volt a szezon második felében. Nehéz döntés volt ez?
– Régóta ismerem Donátot, ellenfélként sokszor találkoztunk már, és túlzás nélkül mondhatom, hogy az NB II.-es mezőny egyik legjobb kapusa volt az utóbbi években. Azt hiszem, hogy a kiesésben neki volt a legkevesebb szerepe, nem rajta múlt, hogy idén az NB III.-ba kényszerült a klub. Az, hogy valaki hibázik, természetes dolog. Hogy annak mi az oka, főleg, ha többször is előfordul, már mélyebb elemzést igényel. Azt láttam rajta, hogy a többieknél talán jobban megviselte őt, hogy tavaly kiesett a csapat. Ez azért sokat elmond a sportemberi oldaláról! E mellett teljesen egyetértek azzal, hogy nem érdemelte meg azt a kritika-cunamit, amit rázúdítottak. Én már nem olvasok kommenteket, főleg mert az ember nem tudja magát megvédeni a fotelben ülő, tuc-tuc kekszet ropogtató emberektől. Ő nagyon sok ilyet kapott, bántó üzeneteket is. Tíz forduló után úgy láttam, hogy mentálisan kicsit talán már sok volt ez neki, pihenésre volt szüksége. Az pedig, hogy utána nem váltottam újra? Nem volt rá okom, hiszen Dani remek teljesítményt nyújtott, megérdemelte a bizalmat. Ezzel együtt én Donátot szakmailag és emberileg is nagyra tartom. Pécsett sok kiváló kapus volt már a múltban, de ő biztosan a legjobbak közé tartozik. Egyvalami biztos. A PMFC, ha kapus posztról beszélünk, akkor már rég feljutott volna.
– És mi kell ahhoz, hogy tényleg feljutásról lehessen beszélni? Kell erősíteni a télen?
– Ahogyan most látom, nagyon nagy szükségünk lenne egy tapasztalt, ütközni képes, párharcerős, labdabiztos védekező középpályásra, illetve a pálya széleit is meg kell erősíteni. Én eleve szeretek a csapataimmal szárnyjátékot játszani. Kelleni fognak szélső védők, főleg a jobb oldalra, illetve szélső támadót is találnunk kell, aki gólokat tud szerezni, meccseket tud eldönteni. Jelenleg ennyi a biztos, de részleteket még hiába várnak tőlem.
– Tavasszal még Kozármislenyben volt edző, és a pécsi székfoglalója alkalmával viccesen azt mondta, még jó, hogy ide szerződött, mert így legalább nem megy kárba az éves autópálya-matrica. Januárban fog újat venni?
– Nyilván egy futballedzőnek bölcsebb, ha mindig csak havit vesz. A mi szakmánkban sosem lehet tudni, hogy mit hoz a következő nap. Az biztos, hogy most december 10-ig még van matricám, majd 20-dika környékén lejövök Mészáros Ferihez, akkor biztosan venni fogok egyet. Aztán, hogy az lesz-e az utolsó? Majd januárban visszatérünk rá.
Fotó: PMFC / Kurdi József
