A Pécsi Magyar–Finn Társaság november 27-ei klubestjén ezúttal a félrefordításokról hallhattak érdekes előadást a résztvevők. Az előadó, Pap Kinga Marjatta volt, aki miközben példákat hozott a témában, egyházi és népzenékkel örvendeztette meg a hallgatóságát, bevonva őket a dalolásba, s míg odakint az idő egyre zordabbá vált, úgy lett odabent a hangulat meghitt a csodálatos dallamoknak köszönhetően.
Az előadót a társaság elnöke, Anja Haaparanta köszöntötte, aki felhívta a figyelmet a közelgő finn függetlenség napjára, amelyet december 6-án tartanak.
Pap Kinga Marjatta, kórusvezető, műfordító, aki maga is félig finn, Budapestről jött, hogy dalaival és előadásával megörvendeztesse a Pécsi Magyar–Finn Társaság szép számban összegyűlt hallgatóságát a Szent György Fogadóban. Bevezetőként a Lovamat kötöttem című dalt énekelték el a résztvevők először magyarul, majd a bátrabbak rázendíthettek finnül is. A mű szövegét Jouko Karanko evangélikus lelkész fordította. Az előadó egy kis ismertetőt is tartott Karanko életéről. A karjalai lelkész már fiatalkorában felismerte, hogy az éneklés a közösségteremtés eszköze.
Ezzel így volt Viljo Tervonen is, aki 1917-ben született, a századelő szellemi légkörében, vagyis az akkor még néprokonság (ma már nyelvrokonság) aranykorában. Később az egyetemen kezdett magyarul tanulni. 1943-ban lett az ELTE finn lektora. Meghirdetett előadásaira hatalmas lelkesedéssel jelentkeztek, több mint száz diák volt kíváncsi a finn tanár vezette előadásokra. Ám azzal is feltűnést keltett, hogy az óra után, a folyosón elvegyült a diákok közt és szívesen válaszolt Finnországgal kapcsolatos kérdésekre.
A 60-as években már Finnországban oktatott, népszerűsítette a magyar kultúrát, az elsősöknek karácsonyi éneket a nagyobbaknak népdalcsokrot tanított. Viljo, mikor nyugdíjba ment, egy népdalkötetet készített Tonavalta puhaltaa címmel. Ez nem más, mint a Hejj Dunáról fúj a szél című válogatás, amelynek érdekessége, hogy ő maga fordította le mind a 64 népdalt, amely benne található.
Vikár Béláról sokaknak a Kalevala fordítása jut eszébe, ám azt talán kevesebben tudják, hogy foglalkozott könnyedebb műfajjal, A nevető rímek című köteteiben a finn népdalt, a „Minun kultani kaunis on„-t például ő így fordította:
A 2000-es évekből ez a dal egy másik fordításban már így hangzott: „Szívem kedvese szinte szép, csak egy kicsit kajla.”
És természetesen finnül is hallhattuk a dalt Pekka Kuusisto, finn hegedűművésznek köszönhetően, aki humorosan, a közönséget is bevonva adta elő egy londoni koncertjén:
Arról is beszélt Pap Kinga Marjatta , hogy a daloknak országok között izgalmas útjai vannak, amiknek során sokszor át is alakulnak. Majd a gyülekezeti énekekről is megosztott néhány érdekességet. Elsőként Runeberg egyik versét hozta a lokalizálás példájaként. Ezt követően egy evangélikus énekeskönyvből idézett. Itt a muista és a muisto finn szavakat hasonlította össze, ezzel szemléltetve, hogy a félrefordításból milyen szép versek lehetnek. Míg a fordításban „ha csendesednek lépteim, s emlékek hagynak el„-ként szerepel, addig az eredetiben az „lemaradok másoktól” szerepel.
Egy rendkívüli érdekességre is felhívta a figyelmet. Arra a kérdésre, hogy mennyire fogad be egy-egy tételt egy közösség, Pap Kinga Marjatta olyan dalokat hozott példának, amit finnek és magyarok egymástól vettek át, és az eredeti országában nem ismert, míg a befogadóországban népszerűvé vált. Ilyen a Velem vándorol utamon Jézus című, mely az új református énekeskönyvben is szerepel, ám Finnországban nem lehet találkozni vele egy énekeskönyvben sem, számukra egyáltalán nem ismert. Egy 1929-es iskolai könyvnek volt egyik tétele Finnországban, a szerző monogrammal szerepel.
Íme, így szól a dal a Művészkuckó Egyesület előadásában:
A fordított példa pedig a Jézus a jó pásztor, vele megyünk, mely új dalként került be az 1982-es evangélikus énekeskönyvbe, Trajtler Gábor szerzeménye. Kevésbé terjedt el Magyarországon, ezzel szemben Finnországban és Németországban nagy népszerűségnek örvend.
Végezetül pedig a társaság Pap Kinga Marjattával elénekelhette az Erdő mellet estvéledtem című dalt. Igazán rendhagyó kis kórus alakult, hiszen míg az előadó finnül, a közönség magyarul vagy akár finnül is énekelhette, így adva nem mindennapi, különleges és csodálatos hangzást az este záróakkordjaként.
Fotók: Röder Attila
