A választók a magas termetű politikusokat alkalmasabbnak tartják a vezetői poszt betöltésére – adta hírül egy frissen közzétett felmérésre hivatkozva a The Guardian című brit napilap internetes portálja kedden.
A közvélemény-kutatást Gregg Murray texasi egyetemi pszichológiaprofesszor kezdeményezte, és a vizsgálat eredményeként megállapította, hogy a választópolgárok az ősi beidegződéseknek megfelelően az igazi „nagyvadakat”, a fizikai felépítésükben is tekintélyt parancsoló vezetőket részesítik előnyben, akik képesek leigázni az ellenséget.
Mindez rossz hírt jelenthet a 180 centiméteres Ed Miliband brit munkáspárti vezérnek, aki a 185 centiméter magas David Cameron konzervatív miniszterelnökkel mérkőzik majd meg a 2015-ös választásokon. Barack Obama számára ugyancsak aggodalomra adhat okot a felmérés: a 185 centiméteres amerikai elnök a 2008-as elnökválasztáson a mindössze 172 centi magas John McCainnel nézett szembe, de jövő novemberben már nála termetesebb ellenfele lehet a 187 centis republikánus elnökjelölt, Mitt Romney személyében.
Murray kutatását egy korábbi felmérés, az úgynevezett „elnöki magassági index” inspirálta, amely szerint az 1789 és 2008 közötti amerikai elnökválasztásokon 58 százalékban a magasabb republikánus és demokrata jelöltek kerültek ki győztesként. A pszichológus és csapata 467 amerikai egyetemi hallgatót kért arra, hogy vázolja fel, hogyan látja az „ideális nemzeti vezetőt”: a megkérdezettek közel kétharmada – 64 százaléka – az átlagos állampolgárnál 12 százalékkal magasabb vezetőt képzelt el.
Habár a felmérésben javarészt amerikai diákok vettek részt, volt közöttük afrikai, ázsiai, európai, és latin-amerikai hallgató is, ami Murray szerint arra enged következtetni, hogy a jelenségnek kultúráktól független evolúciós okai vannak.
A közvélemény-kutatás részeként arra kértek 238, azonos csoportba tartozó diákot, hogy értékeljék saját alkalmasságukat egy vezető, valamint egy választott szervezeti poszt betöltésére. Az eredmények tükrében megállapították, hogy a magasabb férfiak mindkét esetben jobb vezetőként látták önmagukat, a nőknél azonban a termet nem befolyásolta saját vezetői képességük megítélését.
