A három műszakban dolgozó, fiatal holland textilmunkások stresszhormonszintje kifejezetten magasabb, ami a szív-és érbetegségek szempontjából fokozott kockázatot jelent. Laura Manenschijn és munkacsoportja azzal foglalkozott, hogy ezt a megfigyelést hogyan lehet a szív esetleges károsodásának megelőzésére fölhasználni.
Rotterdamban az Erasmus Orvostudományi Központ munkatársai 40 évesnél fiatalabb textilmunkásokat vizsgáltak, akik beosztásuknak megfelelően három műszakban dolgoztak. Két napon reggel hatra mentek munkába és 14 órakor fejezték be a műszakot, a következő két napon délután tevékenykedtek a gyárban, végül a harmadik két munkanap éjszakai műszak volt: 22.30-tól másnap reggel hatig. Ezután négy pihenőnap következett, majd jött a következő munkahét, az előzőek szerint.
A váltóműszakokban dolgozók vizsgálati adatait 89 egészséges, ugyanott dolgozó férfiak eredményeihez hasonlították. Elsősorban azt mérték, hogy hajuk kortizol (sztresszhormon) tartalma mennyi, illetve hogyan alakul a testsúlyuk.
A kortizol tartalom elsősorban a hajban mérhető megbízhatóan és valamennyi vizsgálati alany hajából három centit vágtak le, mely átlag három hónap hormon tartalmát jelentette. A váltóműszakban dolgozók hajának kortizol tartalma statisztikailag jelentős mértékben volt magasabb, mint a mindig csak nappal munkába járó társaiké.
A kutatók azt is kiemelik, hogy a váltóműszakosok átlagos testsúlya is több volt, de a két csoport tagjai közötti különbségek csak a fiatal korosztályokban jelentek meg. Valószínűnek tartják, hogy az idősebb munkások kisebb mértékben érezték idegesítőnek az ismétlődő műszakváltást, mint fiatalabb társaik. Az is tény, hogy a kor előrehaladásával az alvási időszakok változnak, valamint a belső biológiai óra is jobban alkalmazkodik a változásokhoz.
A váltóműszakban alkalmazott fiatal férfiaknak nem csak a kortizol szintje és a testsúlya bizonyult magasabbnak, hanem gyakran a vérnyomása és a vércukor szintje is, vagyis gyakoribb volt ezeknek a tüneteknek az együttese, az úgynevezett anyagcsere-tünetcsoport. Ez azért fontos megfigyelés, mert ez a szív-és érbetegségek megnövekedett kockázatát jelenti – olvasható a Journal of Clinical Endocrinology and Metabolism című szaklapban.
