Egy élmunkás ahelyett, hogy ösztönözné a többieket, még ronthatja is teljesítményüket – állítják amerikai kutatók.
Tiger Woods-effektusnak nevezték el a jelenséget, az „élgolfjátékos” nyomán. Woodsnak ugyanis már a puszta részvétele is lerontotta versenytársai teljesítményét egy-egy golftornán, ami tökéletesen mérhető.
A chicagói Northwestern Egyetem közgazdászkutatói a világ élgolfosainak 1999 és 2010 közötti tornateljesítményeit vizsgálgatták, és egyértelműen arra jutottak, hogy ha Woods is indult egy versenyen, a többiek rosszabbul játszottak, mint amikor távol volt egy hasonló tornától, mert önbizalmuk megsínylette a „Tigris” jelenlétét, nem bíztak abban, hogy győzhetnek, és emiatt eleve nem adták bele tudásuk legjavát ütéseikbe.
A kutatók számításai szerint ez az esélyességi „papírformális” előny legalább 1 milliárd forintnyi tornadíjazási többlethez – jövedelemhez – juttatta Woodsot.
A közgazdászok szerint a jelenség érvényes lehet munkahelyekre is, ha akad olyan, akit állandóan – vagy a többieknél sokkal gyakrabban – a hónap dolgozójának kiáltanak ki. A kollégák eleve feladják a versengést, és nem adják ki magukból a maximumot – ismertette a Journal of Political Economy amerikai folyóiratban megjelent tanulmányt a The Sun című lap.
A szerzők azt javasolják, hogy a munkahelyi vezetők legyenek körültekintőbbek, amikor valódi versenyre próbálják sarkallni beosztottaikat.
