Kiállítással és színes, érdekes programokkal emlékeznek idén Gebauer Ernő festőművészre születésének 130. és halálának 50. évfordulója alkalmából Pécsen.
Weinreich László, a Pannon Klassz Közösség Kulturális Klaszter menedzsere kedden Pécsen, sajtótájékoztatón elmondta: a Gebauer-emlékévet szervező klaszter, a Hetedhéthatár magazin, a Káplár László Emlékére Kulturális Alapítvány és a Csorba Győző Megyei-Városi Könyvtár májusban kiállításon szeretné bemutatni a város népszerű alkotójának életét és munkásságát. Ennek anyagát a művész hagyatéka, múzeumokban őrzött festményei, a templomi freskóiról készült fotók, továbbá azok a művei adják, melyeket magánszemélyektől kérnének kölcsön.
Hozzátette, hogy a további rendezvényeket illetően egyelőre ötleteik vannak, de látványos akciókkal, érdekességekkel, Gebauer Ernő freskóit bemutató túrák, séták szervezésével készülnek, mert az is cél, hogy felhívják a figyelmet számos értékes alkotására.
L. Csépányi Katalin, a Hetedhéthatár szerkesztője felidézte, hogy Gebauer Ernő az ausztriai Hartbergben született 1882-ben, osztrák apa és magyar anya gyermekeként. Iskolai tanulmányait Grazban, majd Pécsett végezte. 1902-től Budapesten a Mintarajztanoda és Rajztanárképezdében tanult, s ezt követően jelentkezett a mesteriskolába, ahol Székely Bertalan növendéke volt, aki nagyra értékelte kompozíciós érzékét.
Gebauer Ernő pályafutása során összesen mintegy 4 ezer négyzetméter falfelületet festett meg. Vallási témájú freskói 57, többségében Baranya és Tolna megyei templomban láthatóak. Világi témájú freskói pécsi közintézmények, a Nagy Lajos Gimnázium, az Apolló filmszínház, és egyebek mellett a ma kávézóként és étteremként működő egykori „Nagycsemege” épületének falait díszítik.
Több mint fél évszázados pályafutása alatt portrék, városképek, tájképek kerültek ki a kezei alól, de örökített meg vásári forgatagot, bányajeleneteket is. Az Apokalipszis lovasai című, 1960-ban készült képe a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában van, több alkotását a pécsi Janus Pannonius Múzeum őrzi.
Grafikai munkássága is szerteágazó volt: tervezett ex libriseket, bélyegeket, könyvborítókat, illusztrált könyveket, egyházi kiadványokat, az 1925-ös eszperantó világkongresszus alkalmából készített eszperantó képeslapjai bejárták a világot.
Az alkotás mellett 1919-től festő- és rajziskolákat vezetett.
L. Csépányi Katalin utalt arra, hogy Gebauer Ernő szorgalma és tehetsége ellenére keveset keresett, szegénységben élt, s bár gyakran csábították külföldre, néhány olaszországi tanulmányúttól eltekintve pályája Magyarországhoz, azon belül is Pécshez köthető.
A baranyai megyeszékhelyen hunyt el 1962. március 24-én, a városi köztemetőben található sírját egy 80 éves, volt tanítványa gondozza.
