Bosszantó, ha valamit hirtelen le akarunk jegyezni és még véletlenül sem akad a kezünkbe egy toll sem. A tatabányai Borbás László számára ez ismeretlen érzés, ő ugyanis tízezernél több különféle reklámtollat gyűjtött össze közel húsz év kitartó igyekezetével.
A ma mentőautó-sofőrként dolgozó férfinak 1981-ben kerültek a kezébe az első reklámtollak, de akkor még semmi nem utalt rá, hogy ebből gyűjtőszenvedély lesz.
– A bányánál az anyagellátóban dolgoztam, és a gépekkel együtt hozták a reprezentációs anyagokat. Jöttek az angol és német cégek logóival ellátott tollak, én meg elrakosgattam őket – idézte fel a kezdeteket Borbás László.
Így része ma a gyűjteménynek több olyan vállalat emblémájával ellátott toll, amely már évekkel ezelőtt megszűnt. Az írószer-gyűjtemény legidősebb „autós” darabja a Csepel-Autó feliratot viseli, már kinézetre is igazi retro darab. Autós tollból egyébként 250 különféle darabot számlál a gyűjtemény.
Írószerek a „tollas sofőrnek”
A nyolcvanas években különösebb rendezőelv nélkül gyarapodott a készlet, a befogadás egyetlen feltétele volt, hogy a tollon szerepeljen egy cég, vállalat vagy márka jele, felirata.
– A rendszerváltás környékén, a privatizáció során megsokszorozódtak a gazdasági társaságok, egyre több céges toll jelent meg. Ekkor kezdtem el komolyabban a gyűjtést – emlékezett vissza Borbás László.
Egy átlagember el sem tudja képzelni, hogy mennyiféle reklámtoll létezik. Az egyiknek hőmérő van a tetején, a másik fecskendő alakú, benne piros tintával, a harmadik tetején egy kisautó, a negyedik fogkrémes tubust formáz. Akad a „készletben” pendrive-toll, gyógyszerkapszula-toll, lúdtoll-toll – és egy csomó, tollnak még messziről sem látszó tárgy.
– Amikor az ismerősök külföldre utaznak, már kérni sem kell őket, hogy milyen ajándékot hozzanak – jegyezte meg mosolyogva a gyűjtő, akit egyre többen ismernek, és sokszor a tatabányai mentőállomás ügyeletére adnak le írószereket a „tollas sofőrnek”.
Szenvedélye az orvosok és a nővérek között is ismert, így gyűjtik számára az íróeszközöket, és tudják, hogy a neki szánt tollal óvatosan kell bánni, nem szabad a feliratnál megfogni, nehogy lekopjon a cégjelzés.
– Sokszor cserével szerzek be egy-egy ritkább tollat. Mindig jobbat, szebbet ajánlok fel a kiszemelt darabnál. Volt olyan adományozó, akinek hálából gravírozott tollat csináltattam – árulta el a tollgyűjtő. – Egyfajta tollat nem fogadok el senkitől: névre szóló, feliratozott tollat. Azt visszaadom, megmagyarázva, hogy az valamikor az illető személyes ajándéka volt. Az emberek ilyenkor elgondolkodnak, és jobban megbecsülik azt, amijük van.
Zsebében hordja kedvenc tollát
A gyűjtemény lelke két hatalmas füzet, amelyben 63 különböző kategóriában, sorszámozva sorakoznak a megszerzett darabok és azok is, amelyek még hiányoznak a készletből. A kézzel írt apró betűs bejegyzések kezdetben feketék, majd ha sikerül begyűjteni a kívánt tollat, a felirat pirosra változik.
Az időrendi felsorolás mellett keresztnyilvántartásban szerepel a toll márkajelzése, az adományozó személye, a cégjelzés szerint besorolás, de a formáknak és a színeknek is külön kategóriáik vannak.
– Nincs olyan, hogy álmaim tolla, de az autómárkák közül nagyon hiányzik egy Lada-toll, örülnék egy Ikarus-osnak is, és ma már ritkaságnak számítanak a dohánytermékeket reklámozó tollak. Viszont itt van a 2000-es Budapesti Expo hivatalos tolla, melyet még a rendezvény lemondása előtt elkészítettek – kalauzolt végig Borbás László a tollrengetegben.
Évente 400-500 darabbal bővül gyűjtemény, amelynek legkülönlegesebb példányai a lakásban felállított vitrinben láthatók, de legtöbbjük precízen feliratozott cipős dobozokban pihen.
– Sokba kerülne a tartókat megcsináltatni – mutatott rá a „tollas sofőr” az egyik nehézségre.
Elárulta, hogy kedvenc tollát mentős nadrágjának zsebében magával hordja mindenhová, de legszívesebben ceruzával ír.
