Kiemelés címmel nyílt meg péntek délután Ernszt András festőművész kiállítása a Pécsi Galériában. A február 26-ig nyitva tartó tárlat az elmúlt esztendőkben született képekből ad válogatást.
– Örülök, hogy Ernszt András festőművész kiállításával nyitjuk az idei évet a Széchenyi téri nagygalériában, s remélem, e tárlat az ő pályájának is fontos állomása lesz – mondta Gamus Árpád, a Pécsi Galéria és Vizuális Művészeti Műhely igazgatója a pénteki sajtótájékoztatón. – Ernszt András Nagykanizsán született ugyan, ám szinte attól kezdve, hogy a Pécsi Művészeti Gimnáziumba került, részévé vált a városban zajló művészeti történéseknek. Az egyetemen Valkó László növendékeként szerzett diplomát, aztán egy müncheni ösztöndíj teremtett számára kitekintési lehetőséget.
Sokféle körben, sokféle módon mozog, jól foglalkoztatott művészként itthon és külföldön is több helyütt bemutatkozhatott. Az utóbbi évek terméséből válogatva ő maga rendezte ezt a tárlatot, s úgy érzem, a képei remekül megtalálták a tér hangsúlyos pontjait.
A kiállítást megnyitó művészettörténész, Mogán Orsolya e művek láttán kiemelte: Ernszt András a kevés, átütő erejű absztrakt festők egyike.
– Munkáiban a szín- és formakombinációkból, s ezek változatosságából eredő esztétikum a megkapó, melyben az univerzális festői értékek és a kortárs vonatkozások egyaránt jelen vannak. Lírai absztrakcióként határozhatók meg alkotásai, s az életművön belül megfigyelhetők benne finom elmozdulások, változások, amelyek szinte észrevétlenül zajlanak, akár egy organikus folyamat, mint ahogy egy virág kinyílik. Az itt bemutatott képek némelyikén is felfedezhetünk egy-egy új vonást, például a kissé geometrizáló, plasztikusabb, monokróm színekkel fölvitt formákat.
A művészettörténész hangsúlyozta: e kiállítótérben minden festmény megtalálta a maga helyét, a művek ,,kommunikálnak egymással”, egyes darabok szinte rímpárokat alkotnak, ekként erősítve az általuk keltett hatást. Tán ebből is ered az egész tárlatnak – a lélekre ható muzsikához hasonlatos – felemelő hangulata.
Ernszt Andrástól megtudtuk: mindegyik, itt látható festménye természeti ihletésű. Alap-motívumkincsüket falevelek, ágak jelentik, ezek lenyomatainak felhasználásával építette föl a különböző festői felületeket. Vegyes technikájú művekről van szó, melyek akril-, olajfestékkel készültek, de akadnak szórópisztollyal felvitt részeik is.
– Harminchét alkotást mutat be a tárlat, jórészt a 2010-2011-es évek terméséből válogattam, de találunk köztük egy-két régebbit és jó pár egészen újat is – meséli a művész. – Fontos, hogy az ember ne maradjon meg ugyanazon a szűk csapáson, amelyen addig dolgozott, hanem mindig igyekezzen új utakat is találni, amelyek gazdagítják a világát. Engem is ez inspirál.
