A neandervölgyi ember negyedmillió évvel ezelőtt már használta a vörös okkert, sok tízezer évvel korábban, mint eddig feltételezték – derítették ki a Leideni Egyetem kutatói, akik vizsgálataikat az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia folyóiratában, a PNAS-ban ismertették.
A neandervölgyi embertől származó legkorábbi leletek a pleisztocén korban, 600 ezer és 350 ezer évvel ezelőtti időszakban jelentek meg. A Homo neanderthalensis Európában, valamint Közép- és Nyugat-Ázsia némely vidékén élt, s körülbelül harmincezer évvel ezelőtt ismeretlen okok miatt tűnt el a Föld színéről – olvasható a PhysOrg (http://www.physorg.com) tudományos hírportálon.
A Leideni Egyetem kutatói Maastricht környékén találtak olyan kovakő- és csonttöredékeket, amelyeken a vörös okker nyomait fedezték fel. Az okker vasoxid-tartalmú agyagföld, az ásványi eredetű festékanyagot ősidők óta használják. A tudósok ugyan nem tudták megállapítani, hogy a festékkel színezett töredékek eredetileg mi célt szolgáltak, de a kutatócsoport gyakorlatilag biztos abban, hogy nem valamilyen „természetes” elszíneződésről van szó, vörös okker ugyanis nem található a környéken, hanem több tucat kilométerről kellett a festékanyagot a helyszínre szállítani.
Lehet, hogy művészi ábrázolásokat készítettek segítségével, de lehet, hogy testfestésre szolgált.
A töredékek korát 200-250 ezer évesre becsülik, az eddigi legkorábbi, a neandervölgyi ember festékhasználatára utaló tárgyak a 60 ezer és 40 ezer évvel ezelőtti időszakból származnak.
„A neandervölgyi ember ugyanakkor kezdte használni a vörös okkert, amikor a Homo sapiens populációja Afrikában” – hangsúlyozta Wil Roebroeks, a Leideni Egyetem régészprofesszora.
