Közeleg az év leglátványosabb csillaghullása. Az év leghíresebb és legnépszerűbb meteorraja, a Perseidák idei maximuma augusztus 12-én éjszaka és augusztus 13-ára virradó hajnal között várható.
Az ókori görögök az eget figyelve látták a villanásokat, melyekről nem tudták eldönteni, honnan jönnek. Így „ég és föld közöttinek”, vagyis görögül meteornak nevezték el őket. Ezek a kicsi meteorok tulajdonképpen 100 kilométer magasságban felvillanó kozmikus porszemcsék, amik nagy sebességgel érkeznek a Föld légkörébe, a világűr határán találkoznak földi légkör részecskéivel és elégnek.
– Úgy lehet elképzelni, mint amikor egy asztalon sűrűn elhelyezkedő billiárdgolyók közé lőjük a fehér golyót. Minél sűrűbben ütköznek a meteorok, annál jobban felhevülnek és felvillannak – mondta dr. Nagyváradi László, a PTE Térképészeti és Geoinformatikai Tanszékének egyetemi docense.
A Perseidák raj valójában egy valaha létezett üstökös leszakadt csóvája, ami – ahogy a Föld is – a Nap körül kering tehetetlenül.
A Föld ebbe rohan bele 30 kilométer másodpercenkénti sebességgel. A meteorrajt nem este kell keresni, hanem éjszaka és leginkább éjfél után. Tehát ekkor érdemes kémlelni az eget – leginkább kelet felé – , a jelenségnek pedig körülbelül napkelte előtt egy órával lesz vége.
Az viszont változó, hogy mennyi és milyen színű villanásokat láthatunk: a csúcsidőben akár percenként érkeznek, a színük pedig anyaguktól függően módosulhat. Mindenesetre már egy porszemnyi méretű elégése is egészen nagy villanást okoz, a mustármag nagyságúak esetében tűzgömbök is keletkezhetnek.
A megfigyeléshez még távcső sem kell, szabad szemmel tökéletesen látható az égi jelenség. Érdemes viszont olyan helyen letelepedni, ahol kicsi a fényszennyezés.
A Perseidák nevét egyébként a Perseus csillagképről kapták, miután a meteorraj hátterében az égen ez a csillagkép áll, hiszen a szemünk – miután éjjel nem lát jól – úgy érzékeli, mintha a meteorok ugyanolyan távolságban lennének a csillaggal.
