„A bányák megszűnésével Pécs elvesztette ipari struktúráját és kisebb csoda, hogy a város nem omlott össze teljesen. Ez annak is köszönhető, hogy a bányászok nem adják fel egykönnyen” – mondta a hagyományos Ágoston téri bányásznapi megemlékezésen Páva Zsolt polgármester.
A Város Napján megrendezett bányásznapi megemlékezés mindig a múltra emlékezés napja, hiszen – mint az közismert – a bányászok munkája rengeteget jelentett az elmúlt évszázadokban Pécs számára: a város világhírű és világszínvonalú szén- és uránbányászata indította el ugyanis Pécs gazdasági fellendülését.
Noha bányászat már nincs, mégis rengetegen dolgoznak manapság is azon, hogy ne vesszen el a pécsi és Pécs környéki több mint kétszáz esztendős bányászat emléke. Ennek jó példáját minden évben láthatjuk a megannyi pécsi bányásznapi műsor során, így volt ez idén is.
Augusztus utolsó és szeptember első napján a hagyományos pécsi bányásznap alkalmából több helyszínen is tartottak megemlékezéseket városszerte. Szombaton Pécs-Vasason és Pécs-Szabolcson Hoppál Péter országgyűlési képviselő és Vári Attila, a Fidesz, a KDNP és az Összefogás Pécsért polgármesterjelöltje vett részt a helyi megemlékezéseken, vasárnap a központi, Ágoston téren rendezett bányásznapi műsoron – melynek kezdetén lelepleztek egy, a hősi halált halt bányamentők tettei előtt tisztelgő új emléktáblát – Hoppál Péter mellett Páva Zsolt polgármester is fejet hajtott azon bányamunkások emléke előtt, akik veszélyekkel teli munkájuk során vesztették életüket.
A városvezető kiemelte, hogy a pécsiek az utóbbi években egyre jobban érdeklődnek az évtizedek óta bezárt bányák, a pécsi bányaművelés és ipar története iránt. Beszédében ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez a nap több a nosztalgikus visszaemlékezéseknél. Mint mondta, a „pécsiséget” a bányászat emléke is meghatározza, a pécsieket pedig a bányászok kemény, a helyi ipart fellendítő munkája közösségbe fonja és meghatározza lokálpatriótaságukat.
– Érdekes kettősséget lehet látni itt, hiszen van Pécsnek egy erős kultúr- és egyetemvárosi identitása, mellyel párhuzamosan jelen volt a városiak életét jelentősen meghatározó bányaipar is. A bányák megszűnésével Pécs elvesztette ipari struktúráját és kisebb csoda, hogy a város nem omlott össze teljesen. Ez annak is köszönhető, hogy a bányászok nem adják fel egykönnyen, sikerült más módon érvényesíteni tudásukat. A bányásznapon rájuk emlékezünk, és azokra, akik a bányákban haltak meg, vagy betegedtek meg. Fontos, hogy ápoljuk az ő emléküket és tovább vigyük a várost formáló bányászat hagyományait – mondta a polgármester.
Hoppál Péter a megemlékezésen hangsúlyozta, hogy az Ágoston téri bányászemlékmű, az ott található, hősi halált halt bányászok előtt tisztelgő emléktáblák, valamint a közelmúltban városszerte felállított egyéb bányász-emlékjelek a bányászat megszűnésekor keletkezett űrt töltik ki.
– A még köztünk élő volt bányászok és bányamunkások el tudják mondani a mai generáció tagjainak, a Bányamanók-nemzedékének, hogy milyen is volt a pécsi bányászat. Az Ágoston téri emlékhely is, melyet őriznünk és ápolnunk kell, ezt a célt szolgálja. Egy pillanatra itt elcsendesedve, végig járva a hősök emléktábláit, jól láthatjuk, hogy mi mindent adott Pécsnek a bányászat – mondta Hoppál Péter.
Az esemény végén a kormánypárti és az ellenzéki képviselők is megkoszorúzták a bányászemlékművet.
