Nem akármilyen meglepetést okozott a Magasház bontását végző cégnek az, amit az épületben találtak: kiderült, hogy ott, ahol sziklaszilárd betonnak kellett volna lennie, csak cementes zsákokat, téglatörmeléket találtak. A kommunizmus remekművére sok százmilliót dobtak ki az ablakon később a szocialisták is.
Mindössze 13 évig volt lakott az az épület, ami a szocializmus mementójaként több mint 25 évig rombolta a pécsi városképet. A ház az MSZMP megalomán agyszüleményének köszönhető, hiszen azontúl, hogy 25 emeletesként a vidéki városok között a legmagasabb épület címét tudhatta magáénak, Pécs bensőséges, a Mecsek lankáira felkúszó utcáinak képébe sehogyan sem illett bele a monstrum.
A házat a földrengések átvészelésére kialakított ISM-szerkezettel építették, de úgy, hogy a szerkezetet összetartó feszítőpászmáknál rozsdásodást okoztak.
– Egy olyan anyagot használtak, ami felgyorsította a beton megszilárdulását, de ez korróziót okozott – mondta Dr. Juhászné dr. Müllner Marianna pécsi önkormányzati képviselő, aki azt a munkacsoportot vezeti, amely az elmúlt évtizedek negatív örökségeit veszi górcső alá. A Magasház pedig sajnos a legjobb példa erre.
– A szocializmusban a nemtörődömség és a szakértelem hiánya együttesen okozta azt, hogy a későbbi fideszes városvezetésnek kellett megoldana a Magasház problémáját – mondta. 900 lakó élt az épületben, ahol volt orvosi rendelő, posta, KSH-iroda, fodrászat és büfé, valamint portaszolgálat is működött. A 25 szintre négy lift vitte fel az embereket, legfelül még tanácstermet is kialakítottak. Az épületet 1990-ben ürítették ki – sokan ekkor csak szükséglakást kaptak –, miután a korrózió mértéke miatt életveszélyessé vált, gyakorlatilag összeomolhatott volna.
A rendszerváltás után az akkori SZDSZ–Fidesz által vezetett önkormányzat első dolga volt a Magasház ügyének rendezése, ám kiderült: önerőből erre képtelen a város. Ezért egy osztrák tulajdonú céggel, az IMMO Kft.-vel arról állapodtak meg, hogy a vállalkozó ingyen megkapja a házat annak felújításáért cserébe, de az önkormányzatnak még két szintet visszaad. A kft. azonban egy kis idő után túladott a birtokán, amihez közben a Megyeri tér egy részét is hozzácsapták – ott mélygarázst építettek volna.
Később ez még komoly bonyodalmakhoz vezetett: a helyiek ugyanis attól tartottak, hogy elvesztik a játszóterüket. A környékben élők tiltakozását az egyik szocialista politikus meg is lovagolta, végül a jogi hercehurca után végleg elutasították az építési engedélyt. Ennek következtében a park külön utat járt be, magántulajdonban van, s ma már valóban társasház áll az egykori zöld felület helyén. A Magasház pedig visszakerült az akkor már Toller László MSZP-s polgármester által irányított önkormányzathoz. Nem is haboztak, komoly hasznosítási szerződés nélkül beleöntöttek közel félmilliárdot.
– A szocialisták úgy költöttek el 450 milliót a galambok lakta épület szerkezeti megerősítésére, hogy mostani bontáskor tapasztaltak alapján az is nagy kérdés, hogy pontosan milyen munka történt – mondta a képviselő.
Az derült ki ugyanis, hogy az épület szerkezetét – ahol betonnak kellett volna lennie – több helyen is törmelékkel, cementes zsákokkal töltötték meg, ami azt is jelenti, hogy sokkal nagyobb volt a baj, mint azt gondolták volna.
A szocialisták ráadásul ebből a pénzből már akkor lebonthatták volna az épületet, de mivel nem ez történt, folytatódott az ötletelés: később az SZDSZ-es vezetésű oktatási tárca kollégium létrehozását lengette meg, de az egyetem kiszámolta, hogy horribilis lenne a fenntartása.
A szellemházat 2008-ban a magyar birtokban lévő, ám spanyol bejegyzésű Grupo Milton projektcégének, a La Torre Kft.-nek passzolták el. Hatalmas tervekkel érkeztek, de egy idő után már az épületet sem őriztették, bárki szabadon felmehetett a tetejére.
– Emlékszem arra, amikor fémtolvajok az egyik lift motorját akarták elvinni, az pedig kizuhant az őrizetlen házból az ablakon át az utcára, és csak a szerencsés véletlenen múlt, hogy nem talált el senkit – mondta a munkacsoport vezetője.
A spanyolokat végül többször felszólította a kormányhivatal, majd pedig életveszélyessé nyilvánították a szétlopott, magára hagyott házat, bontásra kötelezték annak birtokosát. Mindezt úgy, hogy akkor még nem tudhatták, több helyen beton helyett törmelék van az épületben.
A házat birtokló cég ellen később megindult a felszámolás, a vállalatot a kormány döntésével kiemelt jelentőségű gazdasági társasággá minősítette, a felszámolást a Nemzeti Reorganizációs Kft. vette át.
Az önkormányzat hatóságként, a helyi közösség érdekeit sértő, az életet és vagyonbiztonságot veszélyeztető helyzet megszüntetésében léphetett közbe, majd pedig a kormány által megítélt egymilliárd forintos támogatásból elindíthatta a bontást egy évvel ezelőtt. Roppantásos, harapásos technológiával, védőpalánkkal és folyamatosan zaj- és porterhelés-méréssel.
Naponta mintegy 80–100 tonna betont és vasat bontottak ki, összesen 20 ezer tonna betont és ezer tonna acélt vittek el. A terület helyén park lesz, összhangban a helyiek igényével, hiszen a Magasház Konzultáción megkérdezettek többsége, 77 százaléka is erre voksolt. Az ehhez szükséges 134 millió forint már rendelkezésre áll. Immár a La Torre Kft. felszámolását kell megvárni, hogy lezáruljon a szocializmus egyik életveszélyes örökségének története.
