A krónikus keringési elégtelenségben szenvedők állapotán tovább ront, ha a vele együtt élők között depressziós is van – állapította meg egy amerikai kutatás – közölte Matos Lajos, az MTI szakértője.
Misook Chung és munkatársai vizsgálati eredményeiket az Amerikai Szívelégtelenség Társaság idei kongresszusán ismertették.
Több vizsgálatban foglalkoztak azzal, hogy a szívelégtelenség milyen módon és mértékben teszi depresszióssá a betegeket, illetve a depresszió bekövetkezése hogyan fokozza a keringési elégtelenség tüneteit. Az összefüggés mindkét irányban igazolható volt. Chung csoportja ezúttal a legrészletesebb lélektani módszerekkel azt tanulmányozta, hogy a szívelégtelenségben szenvedővel együtt élő, őt ápoló és segítő gondozó milyen gyakran válik depresszióssá, és ez miképpen alakítja mindkettőjük állapotát.
A szakemberek 91, közös háztartásban élő párt vizsgáltak, akik egyike krónikus szívelégtelenségben szenvedett. A pár mindkét tagjának életminősége akkor volt a legrosszabb, ha a depresszió mindkettőjüket hasonló módon érintette. A tanulmányban a gondozó személy az esetek háromnegyedében a feleség volt.
Az előadók fölhívják kollégáik figyelmét arra, hogy a krónikus szívelégtelenség olyan betegség, melyben az együtt élők mindketten kezelést igényelnek, és ezt gyakran nem kapják meg.
„Az ápolást végző családtag is rejtett beteg, rendkívüli stresszhelyzetben él. Legtöbben maguk is szenvednek különböző kísérő betegségekben, melyek további gondot jelentenek” – írják a kutatók. „Ez azt jelenti, hogy kettős kezelésre van szükség”.
Az kutatás szerint a gondozó személyek egyharmada általában dolgozik is, ez pedig még nagyobb terhet jelent. A kutatók most azt vizsgálják, hogy ha a pár mindkét tagját viselkedés-lélektani technikával kezelik és tanítják, az hogyan javítja életük minőségét.
