Mondják, a színészet a pillanat művészete, az itt és most varázslata tesz minden egyes színházi előadást megismételhetetlenül egyedivé. A mozgókép ebből valamennyit megőriz, átörökít későbbi korok nézői számára, ám a fotón kimerevített pillanat ennél kevesebbet sűrít magába. Vagy mégsem? Képes egy-egy színészi alakítás nagyszerűségét érzékeltetni? Választ kapunk erre a XIII. POSZT egyik kísérőrendezvényén, a Modern Magyar Képtárban augusztus 15-ig megtekinthető, Szerep és gazdája, avagy a díva gesztusa című kiállításon.
Színháztörténetünk legendás alakjainak emlékezetét korabeli kritikák és néhány fotó őrizte csupán meg a hálás utókor számára. Épp ezért ritka kincs minden ilyen felvétel, mely műteremben készült ugyan, de a darabbéli jelmezben láttatja a szereplőt.
A Papnövelde utcai képtárban most efféle kuriózumokat is szemügyre vehetünk. Egyebek mellett az ünnepelt primadonnát, Fedák Sárit például Sardou: A szókimondó asszonyság című darabjának címszerepében; Márkus Emíliát, aki 17 évesen játszotta el Shakespeare Júliáját, vagy az intrikus szerepkörben működő Gyenes Lászlót, aki először ölthette magára Lucifer jelmezét, miután Az ember tragédiájának 1883-as ősbemutatóján Paulay Ede őrá osztotta Madách drámájának e kulcsfiguráját. Rátkai Márton alakját is idézi fotó, akiről a Magyar Színházművészeti Lexikon szócikke ekként fogalmaz: „kitűnő tánctudásával, akrobatikus mozgásával, karikírozó és jellemábrázoló képességével ideális táncoskomikus lett, de prózai művek jellemszerepeiben is érvényesült tehetsége.”
Érdekes megfigyelni a 19-20. századi szerepformálás jellemzőit is e fotókon: a széles gesztusokat, erőteljes mozdulatokat, melyek ugyan jól érzékeltetik a figura jellemét, ám a mai játékstílustól idegenek.
„A színjáték és valóság hangsúlyozott kettőssége más tevékenységre is hatott: a maszkabálok, társasági élőképek beöltözött dámái és urai is ebből, a közkincsként kezelt jelbeszédből merítettek, s emellett a korai fényképeken megörökített szerepjátszás meghatározta a színházi fotográfia művészetét is. A kiállítás a színházi szerep, a szerepjátszás és a fotográfia viszonyát, a gesztus értékének alakulását taglalja a fotográfia kezdetétől napjainkig” – szól a fotógyűjtemény ajánlója. A felsorakoztatott műtárgyakat az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára, a Magyar Nemzeti Galéria, a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Nemzeti Filmarchívum–MANDA és Janus Pannonius Múzeum Történeti Osztálya kölcsönözte a kiállításra, melynek kurátora Fabényi Julia művészettörténész volt.
A tárlatot Udvaros Dorottya Kossuth-díjas színművész és Páva Zsolt, Pécs polgármestere nyitja meg június 7-én 16 órakor a Modern Magyar Képtárban (Papnövelde u. 5.). Az eseményt színesíti A föld rabjai című némafilm vetítése, melyen közreműködik Weber Kristóf zeneszerző, muzikológus.
Látni és hallani
A kiállítás kísérő rendezvényeiként – szintén Modern Magyar Képtárban – a témához kapcsolódó előadásokat is hallhatunk. Június 12-én 18 órakor Márfi Attila főlevéltáros Hadifogoly színjátszás az I. világháború idején Habarovszkban címmel tart előadást; június 17-én 18 órakor pedig a Pécsi Nemzeti Színház két világháború közötti időszakát elemzi.
A Múzeumok Éjszakáján, június 22-én 18-20 óra között egy parfüméria sminkmesterei filmcsillagok ikonikus sminkjeit készítik el a helyszínen, 20 órakor pedig a Mackó úr kalandjai című némafilmet vetítik Weber Kristóf zeneszerző közreműködésével.
A Szerep és gazdája, avagy a díva gesztusa című kiállítás hétfő kivételével mindennap 10 és 18 óra között várja az érdeklődőket.
