Az 1956-os forradalom 60. évfordulóján tartott emlékév lezárásaként pénteken a kivégzett mártírokra emlékeztek Pécsett.
1958. június 16-án végezték ki Nagy Imre miniszterelnököt és 1989-ben ezen a napon temették újra Budapesten. E napok évfordulóján, az 56-os forradalom 60. évfordulójára rendezett emlékév lezárásaként az ország több pontján, így Pécsett is megemlékezést tartottak.
A 48-as téren álló 56-os emlékszobornál tartott megemlékezésen Páva Zsolt, Pécs polgármestere hangsúlyozta, a város méltóképpen emlékezett a forradalomra a naptári éven túlnyúló emlékév során. A pécsi események különlegességét az adta, hogy a Mecseki Láthatatlanok harca révén az országban itt tartott ki a legtovább a forradalom. A polgármester hangsúlyozta, a pécsi eseményeken részt vettek a még élő tanúk, és a pécsiek megkaphatták tőlük azt a tudást, hogy mit is jelentett ez a csodálatos néhány nap.
– Június 16. az emlékezésé is, hiszen a forradalmat vérbe fojtották – mondta beszédében Páva Zsolt, aki utalt rá, a kommunizmus valamennyi olyan rémtette jelen volt az 1962-ig tartó megtorlásokban, amely miatt a forradalom kitört. A bírósági ítéletek jogtalanok voltak, hiszen Kádár János pártvezető előre közölte kívánságát: Nagy Imrét ki kell végezni.
– „Kegyelmet nem kérek” – ezzel a mondattal Nagy Imre kivívta a nemzeti tiszteletét – hangsúlyozta Páva Zsolt, Pécs polgármestere.
Az eseményen beszédet mondott Debreczeni László, az 56-os Diákparlament pécsi vezetője, aki személyes élményeit is megosztotta 1958. június 16-ával kapcsolatban. Mint felidézte, már börtönbüntetését töltötte Nagy Imre kivégzése napján, a börtönőrök aznap állig felfegyverkezve, mogorva, feszült hangulatban kísérték a rabokat.
– Egy kicsit mindannyiunkat megöltek aznap azok közül, akik a forradalomban részt vettünk – fogalmazott Debreczeni László, aki hangsúlyozta, a Kádár-rendszer, a kommunizmus mindvégig mocskolta a forradalmat és annak mártírjait.
Az esemény végén a résztvevők az emlékoszlopnál elhelyezték a kegyelet és a megemlékezés virágait.
