A Pécsi Egyházmegyét idén április óta vezetõ Udvardy György megyés püspök első ízben karácsonyozik a baranyai megyeszékhelyen. Az egyházi vezető lapunknak adott interjújában beszélt a közelgő ünneprõl, a szolidaritás fontosságáról is.
– Hogyan tölti a karácsonyt, itt lesz Pécsen?
– Minden közösségnek megvan a maga kialakult ünneplési módja, mivel itt leszek Pécsett, így magam is szeretnék a pécsi szokásokhoz illeszkedni. Szeretném a püspöki hivatalban dolgozókkal megünnepelni a karácsonyt. Itt az is szokás, hogy az egyházmegye kispap növendékei eljönnek Pécsre, majd együtt ellátogatunk szociális intézményeinkbe, ahol ünnepi műsorral ajándékozzuk meg az otthon lakóit. Egy püspöknek azonban az is a feladata, hogy mások ünnepét elõkészítse. Az adventi reggeleken három-négyszáz ember vesz részt a Székesegyházban. A várakozás ideje ez. Már formálgatom azokat a gondolatokat, melyeket szeretnék karácsonykor elmondani. A tanítást úgy szándékozom megfogalmazni, hogy az érintse a mai embert, s válasz legyen konkrét kérdéseire az evangélium örök üzenetével.
– Az adventi programsorozat szombaton elindult, miben lesz az idei más, mint a korábbi?
– A püspöki karon belül fogalom a pécsi advent. Így én is érdeklõdéssel és várakozással tekintek a programok
elé. Szeretnénk minél több embert meghívni a templom falai közé, szeretnénk, ha a műsorokra való felkészülés
során a fellépõ közösségek közelebb kerülhetnének egymáshoz, s így Istenhez. Hisszük, hogy a templomból más lélekkel távozunk, mint ahogy betérünk. Ezért várunk minden kedves résztvevőt, s érdeklődőt, hogy minél többen részesedhessünk a mi Urunk békéjébõl, szeretetéből egymás által is.
– Mennyiben sikerült megismerkednie a papsággal?
– Nyolc hónap alatt negyvenezer kilométert autóztam, a legtöbb olyan helyet már felkerestem, ahol pap teljesít szolgálatot, és már majdnem mindegyik intézményünknél jártam. Nagyon nagy nyitottsággal fogadtak. Ugyanakkor nagy az elvárás is velem szemben, s ennek szeretnék megfelelni.
– Rátérve az elmúlt egy év eseményeire: elindult egy nagy munka az Ön vezetésével a püspökségen, milyen feladatai voltak?
– Azzal jöttem ide, hogy az én fő feladatom a törvényességet betartani és betartatni. Ennek megfelelően az összes szerződéseinket az aktuális törvényi rendelkezéseknek megfelelően módosítottuk, pontosítottuk. Az egyházmegye anyagi helyzete stabil, adósságainkat kezeljük. Nem kellett semmit eladnunk. Plébániáink felé a jogos tartozásainkat kiegyenlítettük.
– A folyamatban lévő rendőrségi nyomozásról van információja?
– Továbbra is ismeretlen tettes ellen folyik a nyomozás. A hatóság végzi a dolgát, nincs felénk tájékoztatási
kötelezettsége, így nem tudok részleteket.
– A mostani nehéz pénzügyi helyzetben hogyan tud az egyház hitet adni?
– Meggyőződésem, hogy a vallás nem pusztán egy járulékos eleme az életnek, ami színezi azt, hanem az egyháznak van mondanivalója valamennyi ember számára. A karácsonynak az az üzenete, hogy Isten belép az ember életébe. Döntött már az ember mellett, amit nem von vissza. Gyermekként lép be, teljesen kiszolgáltatott, minden birtoklástól mentes, és csak a családja van. A szegénységet tudatosan vállalja, s akkor, amikor gazdasági válságban munkanélküliséggel, hiteltörlesztéssel, vagy éppen a rosszabb életszínvonallal kell szembenéznünk, akkor látjuk: a szegénységet Isten vállalta. A gazdasági válság miatt az elmúlt három-négy évben olyan egzisztenciális kérdéseket tettünk fel, amelyeket az elmúlt három évtizedben Európában nem kellett.
– Pontosan milyen kérdéseket?
– Olyanokat, melyek a jobb gazdasági helyzetben fel sem merülnek; az élet értelmére, a boldogság mibenlétére kérdeztünk rá. A szegénység bizonyos szintje az emberi létet teheti méltatlanná, s ezért nagyon fontos a szolidaritás: adhatok úgy is, hogy akár magamtól vonok meg valamit. Rengeteg felesleges dolgot engedünk be az életünkbe, melyekről azt hisszük fontosak, hiszen van, akinek több cipője is van, és még többet akar, míg másnak még a gyógyszerre sem jut. A gondoskodás fájdalom, de lehetőség is.
