Milyen veszélyek fenyegetik a gyermekeket az online világban? Egyáltalán, mikor szabad hozzáférést biztosítani az internethez, mikor tudnak felelősen gondolkodni és mi a teendő, ha kialakult a függőség? Ezekre a problémákra keresték a választ a napokban a Gyerek Terek című rendezvényen négy szakértő bevonásával.
A Reggeliben megszervezett beszélgetésen részt vett Kulcsár Gabriella a PTE-ÁJK kommunikációs szakértője, Rimóczi Tamás, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány munkatársa, Váczi Dorka az Újpedagógia Program munkatársa és Sabáli Gábor a Lélektér Ifjúságsegítő Alapítványtól. Másfél óra alatt számos területet érintettek a fiatalkorúak, gyerekek internethasználatát illetően.
Egyértelmű, hogy a tiltás sem rövid-, sem hosszútávon nem jelent megoldást – szögezték le. Gyakran a felnőttek is állandó jelleggel neteznek, használják az okoseszközöket, így azt csinálják, amit a gyermek számára nem szabad. Rengetegen élnek az időkorlátozással is, de ugyanez a probléma.
A szakemberek többször is pozitív példaként említették, az úgynevezett „digitális házirendet”, amit a család közösen alkot meg, és ugyanúgy vonatkozik mindenkire, ez egyfajta megoldást jelenthet. Ugyanúgy kijelöl határokat, ám ez mindenkire vonatkozik.
Újabb kérdésként merült fel: mi határozza meg azt a kort, amikor már önálló eszközt kaphat a kezébe, elkezdhet szigorúbb felügyelet nélkül netezni? Hiszen kisebb korukban még csak tartalomfogyasztóknak számítanak, idősebben viszont már maguk is tartalomgenerálóvá válnak a gyerekek. Abban mindenki egyetértett, hogy nagyon komoly, korszakos lépésről van szó.
Alaposan körüljárták a témát. Ahogy megállapították, fontos először önvizsgálatot tartani, azt megvizsgálni, hogy saját magunk milyen elvek alapján, miket osztunk meg. A digitális „belenevelés” is egyfajta út lehet: mikor megkapja az első készülékét, már legyen ismerete a felelős használatról azáltal, hogy a szülők már korábban, saját példájukat megmutatták nekik több alkalommal. Így nem előzmények nélkül zuhannak bele az internet világába, végigjárnak egy utat, ami a megbízhatóbb használathoz vezet.
Bárhogyan is kezdődjön a dolog, az első időkben szorosan mellettük kell állnunk, kísérni és figyelni őket.
Elengedhetetlen, hogy a szülő ismerje saját gyermekét. Csak akkor kaphat önálló eszközt a kezébe, ha már lehet vele beszélgetni komolyabb témákról, mikor már tud felelősen gondolkodni.
Többször szóba került, hogy mennyire fontos azoknak a felületeknek az ismerete, amin a gyerek mozog. Ez hozzásegíthet a gondolkodásuk és tetteik megértéséhez, másfelől, ha azt látják, hogy érdeklődünk a dolgai iránt, könnyebben a bizalmukba lehet férkőzni, megítélni, jó úton járnak-e az online világban.
Komoly probléma, ha a gyerek függővé vált, és nem is akar beszélgetni a problémáról, elzárkózik a szülői tanácsadás elől. Ezt lehet az iskolai pedagógus bevonásával orvosolni, hiszen van, amikor egy tanár többet lát, másképp látja a gyermeket, mint a szülő otthon.
Ha van ok gyanakvásra egy esetleges online problémára (függőség, bántalmazás, stb.), türelmesen rá kell kérdezni a problémára, már a gyerek reakciójából kiderülhet, tényleg érdemes-e aggódni. Meg kell győzni a jószándékról, és nem utolsósorban mindig egyenrangú partnernek kell tekinteni a gyerekeket az internethasználatot illetően.