Pécsett február 1-én este minden a hajléktalanok nehéz helyzetéről és lehetséges megoldások találásáról szólt az Apolló moziban.
Először egy francia játékfilmet nézhettek meg ingyenesen az érdeklődők, melyben profi színészek mellett önmagukat alakító hajléktalanok is szerepelnek. A láthatatlanok című mozi négy elszánt szociális munkás nőről szól, akik együtt küzdenek az utcán élők jogaiért, emberi méltóságuk megőrzéséért. A nagyjátékfilm után közvetlenül a pécsi hajléktalanságról és lakhatási szegénységről nézhetett meg egy döbbenetes, megható videót a 80-90 emberből álló közönség.
A rövidfilm után pedig kezdődött a kerekasztal beszélgetés, melyen Aradi Fanni A Város Mindenkié Pécstől, Szegő Dóra a Magyar Helsinki Bizottságtól, valamint Kiss Natália az Utcajogásztól vettek részt és mondták el a 40-50 fős hallgatóságnak a tudnivalókat a hajléktalanság büntethetőségéről, jelenlegi szabályozásokról, az ellátórendszer problémáiról. Mindemellett lehetséges megoldásokról is szó volt.
Szegő Dóra azzal kezdte a fórumot, hogy felvilágosította a résztvevőket a hatályos törvényekről, melyek tiltják és szankcionáliják az utcán élést. Elmondta, szerinte a hajléktalanságnak szociálpolitikai kérdésnek kellene lennie, nem pedig rendészetinek, hiszen a legtöbben nem tehetnek róla, hogy ide jutottak. A Magyar Helsinki Bizottság úgy gondolkodik, hogy csak akkor kellene büntetni a hajléktalanokat, ha más szabálysértéssel párosul az utcán élés, fejtette ki. Felhívta a figyelmet a mozi folyosóján kialakított kiállítára is, melynek keretében olyan, hajléktalanok által írt képeslaopkat állítottak ki, melyeket a jelenlegi törvényt megszavazó alkotmánybíróknak címeztek.
Kiss Natália az egybegyűlteknek elmondta, egyesületként az Utcajogász jogi tanácsokkal látja el a hajléktalan és lakhatási szegénységben élő embereket. A legtöbb esetben szabálysértésekkel kapcsolatban éri hátrányos megkülönböztetés az utcán élőket tapasztalataik szerint, tette hozzá.
– 2015 óta dolgozunk a pécsi lakhatási válságban szenvedőkkel, érdekvédelmi csoportként. Az általunk kialakított lakhatási munkacsoporttal párbeszédet igyekszünk elindítani döntéshozók és szociális közegben dolgozók között, hogy a rászorulóknak költséghatékony módon segíthessünk. A pécsi hajléktalanságot nehéz felmérni, a TÁMASZ alapítvány szerint 1000 körüli azoknak a száma, akik igénybe veszik az alapítvány ellátórendszerét valamilyen formában. Szerencsére Pécsett nem igazán beszélhetünk kriminalizációról, hallgatólagos egyetértés van abban, hogy nem tartják be a szabályozást és ehhez a jól működő intézményi rendszer is sokat hozzáteszi. Inkább a kilakoltatások ellen próbálunk helyi szinten tenni, hogy a város szociálisabb jelleget öltsön – mondta el Aradi Fanni a beszélgetésen.
