Évszázadok óta foglalkoztatja a tudósokat a betlehemi csillag – üstökös, avagy szupernóva (a Napnál nagyobb tömegű csillag végső robbanása) jelezhette-e a napkeleti bölcseknek Jézus születését; egy brit csillagász szerint viszont a Jupiterről van szó.
A bibliai leírásokban sok a bizonytalanság, így nehéz pontosan megállapítani, hogy mi is történt több mint két évezreddel ezelőtt, ám Mark Thompson egy jelentős csillagászati eseményt fedezett fel, amely megmagyarázhatja a jelenséget. Történelmi feljegyzések, valamint a bolygók és a csillagok kétezer év előtti helyzetének számítógépes szimulációja alapján a brit asztronómus úgy véli, hogy a betlehemi csillag történetét a Jupiter mozgása magyarázhatja meg.
Kr.e. 3 szeptembere és Kr.e. 2 májusa közötti időszakban három olyan együttállás volt, amikor Jupiter igen közel került az Oroszlán csillagkép legfényesebb csillagához, a Regulushoz. Az események eme igen ritka sorozata igen furcsának tűnhetett azok szemében, akik jártasak voltak a csillagászat tudományában.
Mark Thompson kiderítette, hogy a gázóriás kelet felé haladva közelítette meg a Regulust, mielőtt irányt váltott volna, s nyugati irányban haladt volna el a csillag mellett. Ezt az irányváltást retrográd mozgásnak nevezik. Mivel a Föld és a Jupiter majdnem kör alakú pályán halad, ám bolygónk gyorsabban kering, úgy tűnhet, mintha „megelőznénk” a gázóriást. Látszólag, mintha a Jupiter irányt váltott, majd ismét „tett egy fordulatot, hogy ismét Kelet felé vegye az útját.
A három napkeleti bölcs, kiket sokan a zoroaszter vallás papjainak hisznek, s ha ez a feltételezés igaz, képzett csillagászok voltak, felfigyelhettek a Jupiter furcsa mozgására, amelyet égi jelnek véltek. „A retrográd mozgás azt jelentette, hogy a bolygó nyugati irányban haladt, s a három bölcs Perzsiából a Jupitert követte” – hangsúlyozta Mark Thompson.
