Főleg a kilencvenes évek gyerekeiben, de sokakban nosztalgiaérzések támadnak, ha felidézünk egy-két olyan őrületet, amivel anno minden szabadidőnket töltöttük. Nemrég vírusként hódította meg a világot a Pokémon Go!, de néhány éve még tamagocsik, trollbabák uralkodtak.
Nem csupán napjainkban akadnak ilyen őrületek, minden kornak megvannak a saját divatjai. Olyan játékok, amikről le nem vehetett vakarni a gyerekeket, a szülők pedig megőrültek, és nem tudtak mást tenni, mint várni, hogy véget érjen az a bizonyos három nap, amíg a csodák tartanak. A végén aztán mindig igazuk lett.
Kezdjük a tamagocsival. Nem akadt ember a földön, aki ne hallott volna a kis japán virtuális háziállatról, akinek minden szükségletét kielégíthettük pár gombnyomás segítségével. Azt a gyerek- és szülőréteget célozta meg fondorlatos módon, akik nem engedhették meg maguknak, hogy élő háziállatot tartsanak. Többször is kiadták, mindig új változatban, mindig új funkciókkal és extrákkal. Minden gyerek ezt nyomta, nyilván sokat dobott a menőségi faktoron egy csillogó, jóltáplált tamagocsi. Itthon Dunaszekcső mellett volt/van az egyetlen tamagocsi-temető, ahol a kis műanyagdarabokat elföldelve, fejfájánál megsirathatjuk virtuális barátunkat.
Sokaknak ismerősek lehetnek a trollbabák, szintén a kilencvenes évek csúnya hozadékai. A retróérzés annyira tombol, hogy az adás-vételi oldalakon is marakodnak érte. Ezek a ronda, amorf, lehetetlen testű és frizurájú babák sem rémisztgették sokáig a gyerekeket, gyorsan vége lett a láznak. Mára a legendája tette halhatatlanná a figurákat, játszani már senki nem játszik vele.
Még a nevét sem ismerjük annak a szivárványszínű valaminek, ami arra volt jó, hogy a lépcsősoron learaszoljon fokról fokra. A kis spirálgyűrűkből összeálló játéknak ezen kívül semmi haszna sem volt, ráadásul ha már az egyik kis gyűrűje félrecsúszott, használhatatlanná vált. A kép biztosan többet mond.
A kilencvenes évek vége mindenképpen a chipsforgalmazók korszaka volt, amikor minden zacskót megspékeltek egy pokémon tazóval. A kis műanyagkorongok hihetetlen népszerűek voltak a gyerekek között. A tazókkal nem csak kereskedni lehetett egymás között, pontértékük volt, és véres csatákat lehetett vívni velük.
Az elektronikus játékok ősei közé tartozik a kazettás tévéjáték, a Nintendo távoli őse. Evidens, hogy a Super Mario tarolt, de volt még egy pár slágerjáték, mint a Bomberman vagy a Tetris.
Ebben a kategóriában mindent vert a Tetrisz, amit a legutolsó piacokon is kapni lehetett. Páratlanul népszerű lett ez a kis kézi konzol, ahol csábító volt, hogy a felirat szerint akár ezerféle játékkal is játszhatunk rajta. Ma csupán a retró szerelmesei birtokolnak efféle játékokat.