Általánosságban az a tapasztalat, hogy a gyerekek rövidebb mondatokkal két és fél éves kor körül kezdenek el kommunikálni. Ilyenkor már rendelkeznek a beszédhez elengedhetetlen bázissal, amelyre ők és mi, szülőként építhetünk, hogy az óvoda megkezdéséhez már picit választékosabb szókinccsel rendelkezhessenek.
A társas kommunikáció alapja
A beszéd az emberi önkifejezés eszköze, és ahogy a felnőttekre, ugyanúgy a gyermekekre is az a jellemző, hogy minél választékosabb a szókincs, annál sikeresebb az érzések, a gondolatok kifejezése. Az első három évben a kicsi ideje nagy részét otthon, édesanyjával tölti, a köztük levő különleges kommunikációnak köszönhetően fél szavakból is érti a szülő a gyermekét.
Az óvodai élet azonban új terep ebből a szempontból (is), hiszen a 3 évesnek meg kell értetnie magát a társaival, illetve az óvó nénikkel, a dadusokkal. Az önkifejezés, mint a kommunikáció eszköze, fontos szereppel bír a közösségben, és minél gazdagabb szókinccsel rendelkezik, annál ügyesebben oldja meg bent a mindennapi gondjait, akár ha fáj valamije, ha összeveszett egy társával vagy éppen mivel szeretne játszani.
Új nap, új szavak
A szókincsfejlesztés az életünk része, melyet a folyamatos kommunikációval gazdagítunk, gyarapítunk. Ez a fejlődés fokozatos, a beszéd kezdetben csak szavakat jelez, majd következnek az egyszerű mondatok és aztán eljutnak a hosszabb, bonyolultabb szerkezetekig. Ennek a kialakulásához elengedhetetlen a gyermekek felé irányuló folyamatos kommunikáció, otthon vagy házon kívül, illetve a szabadidő eltöltése a szókincsfejlesztést segítő játékokkal.
Természetesen a kommunikációnak kétirányúnak kell lennie; a magyarázat nem elég, kellenek a kérdések is a kicsikhez, hiszen csak így képesek a hallott szavakat, kifejezéseket kellőképpen elsajátítani, saját szókincsükbe beültetni.
Kérdezzük tehát rendszeresen, milyen napja volt, mit szeretne játszani, mi a véleménye akár az új ruhájáról, a lényeg, hogy képes legyen érzéseire, gondolatai kifejezésére úgy, hogy a megfelelő kontextusban használja a szavakat.
A gyermekirodalom fontossága
A gyermekkel történő mindennapi kommunikáció mellett elengedhetetlen fontosságú az életkornak megfelelő mesék, mondókák, versek átadása, tanítása. A meseolvasás sok-sok haszna közül az egyik kétségkívül a szókincsfejlesztésre gyakorolt hatása.
Ahány irodalmi műfaj, annyiféle szókincs, tehát érdemes mindenfélét olvasgatni nekik, a népmeséktől kezdve a klasszikus irodalmon át a kortárs versekig.
Olvasás közben álljunk meg egy-egy ismeretlen szónál, hagyjuk, hogy kérdezzen, beszélgessünk róla.
Írjunk verseket, a korábban olvasottak mintájára, próbáljunk rímpárokat faragni, ezt fokozhatjuk akár rokon- vagy ellentétes értelmű szavak keresésével. Szuper időtöltés és bárhol játszható például a barkóba vagy a találós kérdések, melyek az életkor szerint nehezíthetőek.
Ha szeretnél megismerkedni alaposabban, milyen játékok ajánlottak szókincsfejlesztésre ebben az életkorban, látogass el a Játékliget oldalára!
(x)
