A pécsi csillagászok rajzolták le először a „magyar égboltra” jellemző csillagokat és illesztették őket a kupolaformához. Ez azt jelenti, hogy mostantól a világ számos pontján új történeteket mutathatnak majd be a pécsi csillagászoknak köszönhetően. Nagyváradi László által vezetett csapat olyan égitesteket tett láthatóvá, amiket eddig még soha senki nem mutatott meg a planetáriumokban.
A görög, egyiptomi vagy a kínai csillagképekről is sokkal többet tudunk, mint saját égboltunkról. Holott a magyar égbolthoz rengeteg mítosz és legenda is köthető. Ezeket a népi, mese- és mondavilág megőrizte, csak éppen már feledésbe merültek.
– Pedig a történeti kutatásokban szerepel az ősi magyar csillagképek világa és a keresztény hitvilág is, amit román kori templomokban láthatunk – kezdi kutatásaik alapjánál a pécsi Nagyváradi László csillagász.
Ugyanakkor a planetáriumokból hiányoztak eddig ezek az anyagok. Így most a pécsi csillagászok elkészítették az ehhez szükséges, részletes feltáró munkát és anyagot.
– Több mint százhúsz csillagképet sikerült azonosítanunk, amihez a magyarok régen valamiféle jelenséget, történetet kapcsoltak – vázolja fel a különbségeket Nagyváradi. – Míg a görögöknél például a csillagokból egy kiugró delfin alakot láttak csak meg, addig régen, mi magyarok szöveges kiegészítést is készítettünk ezekhez a csillagokhoz.
Az egyik talán legérdekesebb és egyben legtalálóbb a magyar „korcsma” nevezetű csillagkép
Magyaroknál a Korcsma a hely, ahonnan a Részegember kijön. Ez a görögöknél a Cassiopeia, az a királynő, aki a nimfáknál is szebbnek tartotta magát. Ez azért felettébb érdekes különbség, nem?
De még rengeteg hasonló különbség van, amit csak mi, magyarok tudhatunk. Ilyen például a Spica, azaz Kalász nevű csillag, ami egy sárga csillag és május végén jelenik meg az esti égen. Ez a magyaroknál nem jelentett mást, mint az aratás közeledtét.
– Ebből is jól látszik, hogy nálunk inkább az időt olvasták ki a csillagok állásából. Még az ötvenes évek derekán is voltak olyan juhászemberek, akik az éjszaka közepén 15 perc pontosságra meg tudták állapítani a csillagok állásából, hogy mennyi az idő – mondta Nagyváradi.
Mostanra viszont feledésbe merültek ezek a mondák és mesék. Ugyanakkor a pécsi kutatásnak és lejegyzéseknek köszönhetően ezentúl a világ valamennyi digitális technikájával rendelkező planetáriumában tudnak majd vetíteni a magyar csillagokról és persze a hozzájuk kapcsolható történetekről.
