Miközben a kövérség fontos kockázati tényezője a koszorúér-betegségnek vagy a cukorbajnak, nem ritka a kövérségi paradoxon: a súlytöbblettel bajlódó beteg gyorsabban és jobban gyógyul, mint karcsú betegtársai.
Amerikai kutatók a leggyakoribb ritmuszavar, a pitvarfibrilláció kezelése során tapasztalták ezt az ellentmondást: a túlsúlyos embereknek jobb az esélye, hogy tovább éljenek, mint a normál súlyúaknak.
Világszerte milliók élnek a leggyakoribb szívritmuszavarral, a pitvarremegéssel, amelyet sokszor nem is éreznek, csak véletlen orvosi vizsgálat alkalmával derül ki. Ilyenkor a szív felső része, a pitvar hagyja abba az ütemes összehúzódást, és ehelyett csak remeg, fibrillál. Ekkor a ugyan a beteg csak a fizikai terheléshez nem tud olyan mértékben alkalmazkodni, mint zavartalan szívműködés esetén, de szövődményei súlyosak lehetnek: bénulás, agyi katasztrófa, sőt halál.
Emiatt ezek a betegek folyamatos ellenőrzést, kezelést igényelnek. Azt már több vizsgálat bizonyította, hogy a kövérség hajlamosít a ritmuszavar kialakulására, de a későbbi szövődmények esélyére vonatkozólag eddig nem volt megbízható adat.
A teljes, angol neve alapján AFFIRM betűszóval jelölt tanulmány 4060, pitvarfibrilláció miatt kezelt beteg sorsát követte átlag három éven át. A betegcsoport háromnegyede élt súlytöbblettel vagy volt kifejezetten kövér. A testsúlyra vonatkozólag 2492 beteg esetében volt pontos adat az ő betegségük alakulását értékelték.
A bármilyen okból bekövetkező halál kockázata a súlytöbblettel élő, sőt még a jelentősen kövér, tehát nagy kockázatúnak minősülő betegek esetében is kisebbnek bizonyult, mint a normál testsúlyú betegek körében. Ugyanezt tapasztalták a szív- és érrendszeri betegségek miatt bekövetkező halálozás területén is.
Apurva O. Badheka és amerikai munkacsoportja részletesen tárgyalja az elhízási paradoxon újabb esetét: miközben az elhízás hajlamosít a pitvarfibrillációra, ezek a betegek a ritmuszavar veszélyeivel szembesülve, kisebb kockázattal élnek tovább, mint többletsúly nélküli társaik.
