A francia és a külföldi kritikusokat egyaránt lenyűgözte Woody Allen legújabb filmje, amelyet szerda este mutattak be a 64. Cannes-i Filmfesztiválon.
A Midnight in Paris (Éjfél Párizsban) című keserédes komédia az amerikai rendező első játékfilmje, amelyet teljes egészében a francia fővárosban forgatott. A filmnek azonban – mint ahogy azt a Libération című napilap megjegyezi – nem Párizs földrajzi és társadalmi valósága a témája, hanem a Fények városához kapcsolódó álmok és illúziók világa.
A film a rendezőtől megszokott helyezettel indul: egy fiatal amerikai pár, Gil (Owen Wilson) és Inez (Rachel McAdams) esküvőjük előtt a mennyasszony elviselhetetlen szüleinek kíséretében elugrik Párizsba. Gil hollywoodi forgatókönyvíróként úgy érzi, hogy elfecsérli írói tehetségét, míg a jómódú családból származó mennyasszonya kizárólag a kispolgári kényelemről álmodozik.
Párizs képeslapszerű kliséinek bemutatása helyett azonban Woody Allen egy váratlan, fantasztikus fordulatot iktat be a történetbe: a luxusszállodák és a Michelin-csillagos éttermek után Paul egyedül indul neki a városnak, s miközben eltéved, egy régi limuzin áll meg mellette, amely a XX. század húszas éveinek Párizsába viszi el.
Találkozik Scott és Zelda Fitzgeralddal, az utóbbit az öngyilkosságtól menti meg, majd összefut Hemingway-jel, kéziratát megmutatja Gertrude Steinnek, folyik a pezsgő, miközben belebotlik Picassóba, Daliba (Adrien Brody), Bunuelbe, Man Raybe, s őrülten beleszeret Modigliani volt szeretőjébe, a szép Adrianába (Marion Cotillard), aki egy újabb időutazásra, egy másik aranykorba repíti vissza, a XIX. és a XX. század fordulójára, ahol Toulouse-Lautrec, Degas és Gauguin tűnik fel.
„Woody Allen előző életeire emlékezik. Kiválóan kezeli a nyelvet, folyékonyan beszél. Akkora zseni, mintha már nem is élne. A teljes életműve felrajzolódik mögötte, amelyet szkeptikus mosollyal szemlél és minden évben kiegészít. Inspirációja kifogyhatatlan. És a fantázia engedelmeskedik neki” – írta a Le Figaro.
A Le Monde szerint New Yorkhoz hasonlóan Woody Allen egy képzeletbeli Párizst filmez, amely „segít számára túlélni azt, hogy öregnek, gyengének, zsidónak és neurotikusnak született egy olyan világban, amelyben az erő, az igazságtalanság és a kegyetlenség uralkodik”. Filmjein keresztül élhetővé teszi azt a pánikot, amely saját személyiségét és filmbeli alteregóit jellemzi a valós élettel szemben – hangsúlyozta a francia lap.
A The Hollywood Reporter cannes-i különkiadása szerint a Midnight in Paris Woody Allen legjobb munkája, a Screen Daily című filmes lap szerint pedig az amerikai rendező egy szórakoztatóan és elegánsan felépített, valamint történetben, humorban és kulturálisan is gazdag szerelmes levelet küldött Párizsnak. A kiváló szereposztás (amelyet minden kritika dicsér) és a csodálatos helyszínek pedig a lap szerint olyan nézőket is megszólíthatnak, akik nem tartoznak Woody Allen törzsközönségébe.
