A kutyák képesek külön kezelni saját érdeklődésüket és gazdáik érzelmeit – derül ki az MTA-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport legújabb tanulmányából.
Az Animal Cognition című folyóiratban július elején megjelent tanulmány szerint a kutyák megkülönböztetik gazdáik érzelmeit és feladathelyzetben ezek alapján döntenek: ha például több tárgy közül kell egyet gazdájukhoz vinniük, azt választják, amely gazdájukból korábban pozitív reakciót váltott ki. Ám ha választásuknak nincs tétje, akkor szívesen megvizsgálják azt a tárgyat is, amely a gazda számára undorító volt – összegzi a kutatás eredményét az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Etológia tanszékének MTI-hez eljuttatott közleménye.
Ha például séta közben egy kutya talál egy romlott szendvicset, a leggyakrabban az történik, hogy a gazda hangosan felkiált: „pfuj!”, undorodó arcot vág és széles gesztusokkal igyekszik lebeszélni a kutyát arról, hogy felfalja a szendvicset. A jól nevelt kutyák idővel inkább elkerülik ezt, és egy rövid szippantás után maguktól továbbállnak, otthagyják azt, amiről sejthető, hogy a gazdának nem tetszik. Előfordul azonban az is, hogy olyan tárgyat – például labdát – talál a kutya, amellyel a gazdából legtöbbször örömet vált ki. A tapasztaltabb kutya azt a tárgyat viszi oda a gazdájának, amivel örömöt szerezhet.
Ezekkel a hétköznapi helyzetekkel szembesített családi kutyákat laboratóriumi környezetben a kutatócsoport.
Mint írják, az eddigi kutatások csak azt vizsgálták, hogy melyik tárgyhoz szaladnak oda a kutyák először, de azt nem, hogy feladathelyzetben, a gazda kérésére mit visznek oda neki. E vizsgálatokból az derült ki, hogy a kutyák érdeklődnek azok iránt a tárgyak iránt, amelyeket a gazda kedvel, tehát a pozitív érzelmi töltetet egyértelműen felismerik. A negatív érzelmekkel kapcsolatban azonban a kutyák nem adtak egyértelműen értelmezhető reakciót, mivel azokhoz a tárgyakhoz is odamentek, amelyek a gazdákból undort vagy félelmet váltottak ki.
„Mi azt gondoltuk, hogy a kutyákat a tárgyak megközelítésekor nem érdekli a gazda véleménye, mert itt nincs kockázat, megnézni szabad az undorító tárgyat is. De ha kérésre oda kellene vinni valamit a gazdának, akkor kiderülne, hogy valójában pontosan tudják, mivel jár a gazda undorodó arckifejezése: jobban járnak, ha nem azt a tárgyat viszik a gazda közelébe” – idézi Turcsán Borbálát, a tanulmány egyik szerzőjét a közlemény.
A viselkedéstesztben először a gazdák a kutyájuk számára jól látható módon különböző reakciókat (örömöt, undort vagy közömbösséget) mutattak félliteres műanyag palackok iránt. Ezután a gazda arra utasította a kutyát, hogy hozza be az egyik flakont, de nem jelezte, hogy melyiket szeretné.
A kutatók a hétköznapi tapasztalatok alapján feltételezték, hogy a kutyák először a számukra érdekesebb tárgyhoz mennek oda, ami gyakran épp az, amelyet a gazda undorítónak talál. A tárgy behozatalánál azonban hallgatnak a józan eszükre, és azt adják oda a gazdának, amelyiket az kedvel, de legalábbis nem undorodik tőle.
Abból a szempontból, hogy melyik palackot vizsgálták meg először a kutyák, ugyanaz történt, mint a korábbi kutatásokban. Ha a gazda az egyik palacknak örült és a másikkal kapcsolatban nem mutatott érzelmet, akkor a legtöbb kutya az előbbit közelítette meg elsőként. De ha az egyik palack „undorító” volt a gazda számára, akkor az legalább annyira felkeltette a kutyák érdeklődését, mint a gazda által kedvelt vagy közömbösen kezelt palack. A „hozd” utasításra azonban minden érzelem-pár esetén leggyakrabban a pozitívabb érzelemmel megjelölt palackot vitték oda. Még azok a kutyák is a kedvelt vagy közömbös palackot választották, amelyek az undorítóhoz mentek oda először.
„Kölyökkutyákat is teszteltünk, és teljesítményük semmiben nem különbözött a felnőttekétől. Ez arra utal, hogy a kutyák nagyon érzékenyek az emberi érzelmek jeleire, és már életük első hónapjaiban megtanulják, melyik érzelem milyen következményekkel jár rájuk nézve” – idézi a közleménye Szánthó Flórát, az ELTE Etológia Tanszékének hallgatóját.
A Magyar Tudományos Akadémia és az ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoportjának legújabb tanulmánya – amelyet Turcsán Borbála és Szánthó Flóra mellett Miklósi Ádám és Kubinyi Enikő jegyez – a http://link.springer.com/article/10.1007%2Fs10071-014-0779-3 linken érhető el.
