Kitalált, de az emberek által mégis valóságosnak hitt helyszínek, többek között Atlantisz, Eldorádó vagy Lemuria történetét vizsgálja Umberto Eco legújabb, A legendás helyek és földek története című kötete, amelyet az Európa Könyvkiadó a világpremierrel egy időben jelentetett meg magyarul.
A kötet Umberto Eco negyedik albuma, amely egy sorozatba illeszkedik A szépség történetével, A rútság történetével és A lista mámorával – mondta el a gazdagon illusztrált, 480 oldalas könyv péntek esti budapesti bemutatóján Barna Imre, az Európa Könyvkiadó főmunkatársa, a kötet szerkesztője.
Klaniczay Gábor történész szerint a négy munkát hasonló felépítésük mellett Ecónak az az enciklopédikus igénye köti össze, hogy „a tudás mindenségét egyfajta rendszerbe foglalja”. Az egykor elképzelt helyek kutatása a hatvanas-hetvenes években vált különösen népszerűvé a történetírás számára, a mentalitástörténet részeként – idézte fel.
Sajó Tamás művészettörténész, a kötet fordítója azonban hozzátette: Eco nem egyszerűen a mesés földekről ír, hanem csakis azokról, amelyek létét valamiért komolyan vették az emberek. A szerző kronologikus sorrendben halad, így veszi végig Odüsszeusz bolyongásaitól és Atlantisz platóni mítoszától kezdve a középkori Grál-történeten át Joyce Ulyssesének színhelyeiig vagy Dan Brown világáig a kitalált helyszíneket és az azokkal kapcsolatos képzetek alakulását.
Érdekes szembesülni azzal, hogy Skandináviától Japánig hányféle földrajzi helynek próbálták megfeleltetni a homéroszi világot, de a legendás földek történetei nemcsak bolondos ötleteket ihlettek, elég például arra gondolni, a nácik hogyan értelmezték az Ultima Thule vagy a hiperboreusok mítoszát – figyelmeztet Eco könyve.
Klaniczay Gábor elmondása szerint néha nem egyszerű elválasztani, hogyan keveredtek az őszinte vagy naiv hiedelmek a tudatos megtévesztéssel. A hazugság szót Eco nem írja le, talán mert túl egyszerű lenne ezeknek a témáknak a történeti elemzésére, inkább arra törekszik, hogy rendszerben lássa, a hiedelmek és legendák hogyan épülnek egymásra – fűzte hozzá.
Mint Sajó Tamás megegyezte, a kötetben szereplő történetekben nem az érdekli Ecót, hogy igazak voltak-e, hanem hogy kik és miért tartották igaznak azokat, hiszen a hazugságok vagy képzelgések következménye gyakran valóságos volt. Noha Eldorado vagy János pap országa sosem létezett, mégis sokan eredtek a nyomába, végül jelentős földrajzi felfedezéseket téve – emlékeztetett.
A fordító kiemelte: minden fejezetet szöveggyűjtemény zár az adott témáról szóló rövid forrásokkal, ahogy fontos forrásként működnek az illusztrációk is, amelyeket külön szerkesztőgárda választott ki.
