A jól ismert pécsi sztárbandák mellett a városban rengeteg olyan kezdő, fiatal, vagy csak simán ismeretlen együttes van, amelyeket jó ismerni és jó elkapni élőben, Pécs klubjaiban. A pécsi zenei életet bemutató Liverpool-sorozatunk legújabb darabjában újfent ilyen zenekarokat mutatunk be.
Eszelős meszelős
Kezdjük egy majdnem pécsi zenekarral, a kitűnő nevű ellendi Eszelős meszelőssel, akikért nyilván nem kell a baranyai kistelepülésre látogatni, hiszen Pécsett is beléjük futhattunk és futhatunk.
Kifejezetten sajátos őrületről van szó, amit az anyagaikat megjelentető szintén remek nevű Dióbél kiadó szuperül összefoglalt a glitchgiccs „műfajmegjelölésben”, ami az ironikusan negédes, hízelgő, jó értelemben véve nyálas szintidallamokra vonatkozik, melyeket azonban látványosan mészárolnak le atonális, eltévedt dallamokkal és radikálisabb, nyers zajongással.
Közben viszont nem öncélú a dolog, érzelmességében és bizarrságában is okos, a daloknak van íve, tudatos az építkezés és következetes a minimalista-jellegű monotónia is. Egyszerre frusztrált, szép, zavarba ejtő és felforgató zene ez, amiben bőven akad a punk szellemiségéből is. Itt hallgatható minden kiadványuk.
Band on Da Moon
Ha valaki könnyedebb hallgatni valóra vágyik, az csekkolja inkább a meghökkentően fiatal pécsi srácokból álló Band on Da Moont.
Ezek a tinédzserek még nagyon az elején vannak, viszont lelkesek és naprakészek, kellemes kis pop-rockjukban van némi blues, egy kis britpop, indie-rock és persze – végül is pécsiek – egy adag alternatív rock is. Fiatalos, lendületes, dallamos, fogós zenéjük – egy kis érés után – abszolút pécsi kedvenc lehet, a szemtelen fiatalságuk ellenére egész jól megírt dalszövegeiket pedig nemsokára sok pécsi lány énekelheti majd koncertjeiken.
Dryblood
Azzal a névvel, hogy Dryblood, azaz száradt, avagy alvadt vér, nem igazán lehet más zenét játszani, mint metált. A tavaly alakult pécsi együttes tagjainak beceneve is ezt erősíti: Faust, Loco, Scarecrow (Madárijesztő), T, the Reaper (T, a Kaszás) és Atreius vaskos fémzenéjében jó pár kemény műfaj jegyeit fel lehet fedezni.
Van itt death metal, black metal, thrash metal, de a dallamos, akár fülbemászónak is nevezhető refrének okán meg lehet említeni a metalcore-t is. Jó nagy riffek, súlyos, gyors szaggatások, szögelő, precíz dobolás, világtemető hangulat, károgás és üvöltés és hörgés. Aki a fent említett műfajokat és neves képviselőiket szereti, az nem lőhet mellé velük. Itt minden eddigi anyagukat meg lehet hallgatni.
BVRTH
A bostoni születésű, jelenleg Pécsen alkotó Derek Virta csodás elektronikus hangképeiről mindenképp szólni kell. Kiforgatott, álmodozós, merengős, pszichedelikus pop-szerűség ez, nyugalmas, reptetős ambienttel karöltve, de közben érezhetően nem áll távol tőle a csilingelős, megindító, lassan kibomló témákkal dolgozó post-rock sem.
A filmzenés hangulatépítésben is erős BVRTH anyagaiból óriási érzelmek ömlenek, de szerencsére nem válik patetikussá vagy giccsessé ezek az utaztatós, bambulós, melankolikus témák. Főleg, hogy azért akad, ami kompenzálja azokat, Virta ugyanis a sötétebb, keményebb ütemekben is erős. A kiadványai itt is meghallgathatók.
