Szerencsére napjainkban egyre több emberben tudatosul, hogy milyen fontos is a mindennapi életünkben az ivóvíz. Testünk 70%-a vízből áll, víz nélkül nem létezik élet. A víz naponta többször is megjelenik, azontúl, hogy rendszeresen fogyasztjuk, mint legegészségesebb folyadék, használjuk mosakodásra, takarításhoz, mosáshoz, stb.
A víz nemcsak élettani szempontból fontos, hanem a gazdaság nélkülözhetetlen eleme is. Az ipar és a mezőgazdaság folyamatos működtetéséhez is elengedhetetlen alkotórész. Nem kérdés, hogy ha nem lenne elegendő vizünk, megállna az alapvető élelmiszeripari termékek gyártása, megállna az élet. Vigyáznunk kell édesvízkészleteinkre, hiszen rohamosan csökken a mennyiségük!
A vízellátás kialakulása
Évezredekkel ezelőtt, amikor még Földünk gyéren lakott volt, mindenki számára mindig elérhető volt megfelelő mennyiségű ivóvíz. Ahogy az egyes népcsoportok elkezdtek végleges helyet keresni maguknak, úgy kezdett el megfogalmazódni az igény arra, hogy a vízellátás valamilyen formában szabályozott legyen, és mindig rendelkezésre álljon elegendő mennyiségű édesvíz.
Az első vízelvezető rendszerek kb. 5000 évvel ezelőtti időkből származnak Egyiptomból. Majd sorra megjelentek a görög városállamokban és a kis-ázsiai városokban, Pergamonban, majd Palesztinában, Rómában. Az összegyűjtött és elvezetett vizet ekkor már nemcsak ivóvízként, hanem öntözésre is használták.
A rómaiak elkezdték egyre hosszabb távolságokra elvezetni a vizet, volt, ahol több mint 500 km-re, és a vízdíjat csőátmérő alapján kellett fizetni. A tisztításra is egyre nagyobb figyelmet fordítottak.
Magyar vonatkozások
Aquincum, a mai Óbuda volt az első nagyobb magyar vonatkozású város, ahol gondoskodtak a rómaiak a lakosság ivó- és fürdővízzel való ellátásról. A következő nagy mérföldkő 1416-ban volt, amikor Zsigmond király bevezette a Duna és másik 3 forrás szűrt vizét budai palotájába. A középkor végét jellemző visszaesést az iparosodás utáni fellendülés követte a vízellátás területén is.
Egyre jobban megnőtt az igény a fejlődő nagyvárosokban a vezetékes vízellátásra. Az adott kor technológiai fejlettségét tekintve három műszaki megoldás állt rendelkezésre a vízellátásra: a gravitációs csatorna, a nyomás alatti vezeték, mely a közlekedő edények elvén alapul és a szivattyú, amely emberi vagy állati erő mozgatásának hatására működött.
A II. világháborút követő újjáépítés időszakában, majd az azt követő évtizedekben számos új vízmű épült az ipartelepek ellátására.
Víztermelés összetétele
A hazai vízellátás alapjául a felszíni és a felszín alatti vizeink szolgálnak. A felszíni vizeinkből, a Duna és Tisza melletti területek vízművei állítanak elő tiszta ivóvizet. A felszín alatt vizeket a felszín közeli kavicsteraszok, a 100 m alatti víztartó rétegek, valamint a karsztforrások jelentik. A kitermelt vizet szűrik, tisztítják, a hálózatokat folyamatosan korszerűsítik, hogy hozzánk már fogyasztásra alkalmas ivóvíz jusson el.
(x)
