Már nem is igazán tudja megszámolni, hogy hány bogárhátú Volskwagent hozott vissza a sírból és mentett meg az utókornak a pécsi Szőke Tibor, aki már két évtizede szinte csak a szenvedélyének él, ő a pécsi bogárdoktor.
Az egyik pécsi temető mögötti kis utcában bújik meg Szőke Tibor karosszériás műhelye, amelynek udvarán jobbára szétszedett, másoknak csak ócska roncsnak tűnő autóvázak, mintsem ép kocsik állnak. Ezek a roncsok azonban a szakember kezei alatt új életre kelnek, megszabadulva a rozsdától, teljesen új köntösben, restaurálva szelhetik újra az utakat.
A bogárdoktor műhelyében van olyan Volskwagen, amelyik bőven már nagyapa is lehetne, hiszen 1953-ban gördült el a gyártósorról.
– Ezt a kocsit, amit Zwitternek hívnak, egy székesfehérvári fiatalembernek készítem, ő kért rá különleges tetőt is, amely nyitható lesz– meséli Szőke Tibor a teljesen lecsupaszított váz mellett, és közben olyan részletek is elárul, hogy ebben a kocsiban a karos, mechanikusan lehajló indexnek – mert régen nem volt lámpa – a középső, B-oszlopban van a helye, melyet egy elektromágnes vezérel. Az ajtót ezekben a kocsikban olyan rendszerrel szerelték, hogy azok két gumival pontosan a helyükön maradjanak.
A Szőke Tibor által végzett restaurálás annyira aprólékos, hogy egy-egy ajtó alsó részének lakatolása két napig is eltart, és ilyenkor még a munkának csak a töredékét végezte el.
– Egy felújítás nagyon sokba kerül, egy ilyen autó 4-5 millió forintba kerül nagyjából, de valójában nem lehetne megfizetni azt a munkaidőt, amit az autó restaurálására fordítok – mondta.
A pécsi bogárdoktor a kezdetekről azt mondta, hogy 1996-ban egyik kollégájának javított először egy bogárhátút, akkor kezdődött minden.
– Megtetszett, hogy milyen egyszerű autók ezek, azóta párat már megcsináltam. A feleségem megszokta a szenvedélyem. Az 1960 előtt készült kocsik tetszenek leginkább, ezek karcsúbbak, a 68 utániak annyira nem jönnek be. A régebbieknél szerintem sokkal jobban kiemelték a bogárformát.
A műhely ékköve egy Hebmüller replika kabrió, melyet egy másik Volkswagenből épített át közel két év alatt, kétkezi munkával. Ezt a legendás típust 1949-től 1952-ig gyártották, az eredeti példányokból mindössze 100 van világszerte.
cserebogár?
–A szélvédőkeretet, a küszöböt, a hátsórészét is át kellett alakítani, a ponyvatetőt egy Mazda 3-asról faragtam rá, de kicsit lejjebb is van ültetve. Kapott egy Recaro bőrülést és egy 1,9-es, 110 lóerős motort is, amit az egyik barátom állított össze. Ezzel már lehet haladni, de 80-90 kilométeres sebesség elég, hogy érezzük, kabrióban ülünk. Nyomógombbal indul és nem kulccsal.
Egyébként a legelső ilyen Volkswagenekben mindössze 1,1 literes, igencsak gyenge motorokat raktak, ma már nem lenne eladható egy 28 lóerős géppel, mint a 40-es évek végén. De mint mondta, a Porschék is a bogárhátúak alapján készültek, s majdnem ezekkel a kocsikkal nyerték meg a második világháborút a németek.
– Pécsen vannak még páran, akiknek van bogárhátújuk, de aki javítja is őket, olyanról én nem tudok – mondta Szőke Tibor, akinek a következő terve egy igazi hot rod megépítése, hosszabb orral, nagy kerekekkel, tető nélkül.
– Mindent szeretek ebben a munkában, valójában az alkotás folyamatát imádom, ha kész vagyok valamivel, akkor már egy újabb munkán jár a fejem – szögezte le a bogárhátúak doktora.
