Az áldozattá válás folyamatának feldolgozása az utókor felelőssége – jelentette ki a magyarországi németség 70 évvel ezelőtt kezdődött kitelepítéséről az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára Pécsen pénteken.
Hoppál Péter a Kárpát-medencei németség II. világháború utáni és mai érték- és hagyományőrzése című kétnapos nemzetközi rendezvényének nyitónapján azt mondta: a kollektív bűnösség alapján „újra vagonokra raktak tíz- és százezreket azért, mert egy kultúrát és nyelvet képviseltek”.
„Nemcsak a második világháború alatti, hanem az azt követő időszak borzalmai sem ismétlődhetnek meg” – hangsúlyozta az államtitkár az alapításának huszonötödik évfordulóját ünneplő Magyarországi Németek Pécs-Baranyai Nemzetiségi Körének rendezvényén.
Felhívta a figyelmet arra: a magyarországi németség 1946. január 19-én kezdődött elhurcolásának dátumát a magyar Országgyűlés emléknappá nyilvánította, amelyről minden évben meg kell emlékezni – mondta Hoppál Péter. Véleménye szerint az elfojtottság és a frusztráció érzését okozta egy egész generációban, hogy negyven éven keresztül beszélni sem volt szabad a kitelepítésekről.
Az államtitkár szólt arról is, hogy a magyar társadalom sokat köszönhet az itt élő németség hagyománytiszteletének és értékteremtésének.
Gerner Zsuzsanna, Németország pécsi tiszteletbeli konzulja felidézte: Közép- és Kelet-Európa országaiban 1945 után 14 millió ember kényszerült elhagyni hazáját, ezt a kontinens az ókor utáni legnagyobb népvándorlásának nevezve.
Emlékeztetett arra, hogy a magyarországi németek 640 ezer hold területű földbirtokából a földosztások és kitelepítések során 500 ezer holdnyi területet vettek el. Hatvanezer házból mindössze 15 ezer marad a svábok tulajdonában – fűzte hozzá.
A kétnapos rendezvény pénteki napján a konferencia előadásai után levetítik Buglya Sándor Sváb passió, Menni vagy maradni című dokumentumfilmjét. Szombaton kultúrcsoportok fellépésével mutatják be, miként őrizte meg és adta tovább hagyományait a magyarországi németség.
