Fiatalon bezárták őket. Loptak, törvényt szegtek. Van olyan, aki ölt is. És festenek, előadnak, zenélnek. Önkifejezés felsőfokon. Az eredmény sosem marad el. Most akkor mi történik? Bepillantottunk egy zárt pécsi világba, ahol egy hölgy segít a kémény fiúknak.
Kevesen tudják, de Magyarországon a jogerősen elítéltek 7 százaléka fiatalkorú, közel egyharmada fiatalkorú vagy fiatal felnőtt (14–24 éves). Az általuk elkövetett bűncselekmények több mint a fele vagyon ellen irányult, azon belül lopás és rablás fordult elő a legnagyobb arányban. Sok a garázdaság és kábítószerrel való visszaélés is, valamint a súlyos testi sértés, a zaklatás vagy a magánlaksértés a fiataloknál – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal tájékoztatójából.
A Pécsi Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetében immár nyolc éve szervez szabadidős és kreatív foglalkozásokat Katona Krisztina. Az első években a programok teljesen önkéntes jelleggel zajlanak, bárki szabadon csatlakozhat, amikor akar.
– Ezek a foglalkozások kiemelik fiatalokat a mindennapok monotonitásából – mondta a fiatalasszony, aki nem titkolta: – Már az is sokat jelent nekik, hogy olyan programon vehetnek részt, amelyet egy „kívülről” érkezett nő szervez!
Krisztina szerint cél az, hogy a börtönrácsok mögött a fiatalok „megnyíljanak” és bár a foglalkozások mindig önálló egyéniségekkel indulnak, a végén egy baráti közösség alakul ki.
A legtöbb, amit egy ilyen foglalkozás nyújt, az egyfajta önismereti fejlődés a rabok számára. Kitágul számukra a világ, miközben olyan dolgokat alkotnak, hoznak létre, amit maguk sem hittek volna. Kiderül: egyáltalán nem ismerték magukat.
– Mindig vannak és voltak ellenállóbbak, akik csak a foglalkozás végén oldódnak fel. A többség viszont hamar képes megnyílni, lebontani a belső gátjait, és végül arcukat vállalva álltak a saját festményük elé, vagy adtak elő egy műsort, holott náluk a szorongás általános jelenség – mondta Krisztina.
A rabok színdarabokkal is készültek társaiknak. A házi Ki Mit Tud?-nak is nagy sikere volt, itt bárki zenélhetett, festhetett, szabadjára engedhette fantáziáját. Filmklubot, ahol a filmeket mindig egy kerekasztal jellegű fórumbeszélgetés követte, ahol szintén megoszthatták gondolataikat a többiekkel. A legnagyobb vállalkozás pedig egy falfestés volt a börtön udvarán: a hatalmas kép a bűnös ember jó útra térését ábrázolja, s miközben a sötét színek lassan világossá válnak. Minden karácsonykor műsort is adnak egymásnak, ez már hagyománnyá vált körükben.
Krisztina szerint a programok végeztével megindítóan hálásak mindenért, és ezt őszintén, legtöbbjük szavakban is képes kifejezni. Azok, akik embert öltek, vagy éppen raboltak, fosztogattak azt mondják, nem gondolták volna, hogy „ennyi szeretet létezik”, és ilyen pozitív élményekben még nem volt részük sohasem.
