Csősz Géza tavaly megnyerte a Nők világa témáját feldolgozó 2. Nemzetközi Fotóversenyt, amelyet az Alliance Française szervezett. A fotós kiemelte a generációk közötti összetartás fontosságát, azt kívánta megmutatni, miként cserélődnek fel idővel a szerepek és a női szeretet megjelenítését is fontosnak tartotta. A fényképek megjárták már többek között Párizst, szerepeltek a Courrier International hasábjain és jelenleg – még néhány napig – Pécsett a Zsolnay-negyedben láthatók. Csősz Gézával beszélgettünk női tematikájú fotósorozatáról.
– Mit kell tudni a fotósorozat koncepciójáról?
– A képeimmel igyekeztem eltérni az utóbbi években a média által hangsúlyozott ideáltól, mely a nőket tűsarkon tipegő csúcsüzletasszony, szupermodell és tökéletes anya szerepében tüntetik fel egyszerre. Én az utcán látok fáradt, szomorú, idétlen, kövér, csinos, törékeny, buta, mocskos, elbűvölő, zseniális nőket is. A környezetemben nincsenek szupernők, de egy szupernőt nem is lehet szeretni.
– Elég borongós a képek hangulata. Mi ennek az oka?
– Azt látom, hogy a nők félnek, szoronganak, mert nem képesek megfelelni a „szupernő” elképzelésének. A képekkel azt szeretném megmutatni, hogy, akire emlékezünk, nyomot hagy bennünk, az sohasem tökéletes, hanem mindig különleges.
– Mi lehet a legfőbb különbség a generációk közt? Hogyan lehet ezt megragadni?
– A generációk közötti legfőbb különbséget a más-más életkorból fakadó szerepek különbségei adják. De az egészben az a szép, hogy anya lehet 30 évesen is valaki, de 80 évesen is ugyanaz. A képeken látszik, hogy a generációk változhatnak, de a szerepekhez kötődő érzések változatlanok.
– Civilként hogy látja a nők helyzetét ma?
– Saját véleményem szerint a mai Magyarországon rendkívül rossz a nők helyzete. A társadalom számára, csak a dolgozó nő értékes és ha betegség, szülés, vagy akármilyen más munkaképtelenség folytán erre nem alkalmas a nő, akkor segítség nélkül könnyen és gyorsan a perifériára szorulhat. A legszomorúbb az, hogy egyre több nő is osztja ezt a munkaközpontú értékrendet, miközben talán mégis arról álmodik, hogy a nő az érzelmek és a melegség forrása lehessen.
– Fontosnak tartja a „természetes közeg” megjelenését a fotóin?
– Számomra mindennél fontosabb, hogy a természetes közegükben mutassam meg alanyaimat, hiszen a környezet néha azt is elárulja, amit a tekintet eltitkol.
– Min dolgozik jelenleg?
– Egy vers illusztráción, de hogy melyik verset szeretném képekben megjeleníteni, az maradjon egyenlőre az én titkom.
A képek Csősz Géza A nők világa c. fotósorozatából származnak.
