Megfelelő vizsgálatok után akár versenyszerűen is sportolhatnak azok, akiknek a végzetes szívritmuszavart kivédő pacemakert ültetnek be.
Korábban a szakemberek azt az álláspontot képviselték, hogy a pacemakerrel élők ne sportoljanak, esetleg csak a golfot, vagy a tekézést javasolták nekik. Rachel Lampert és munkatársai a Szívritmus Társaság kongresszusán ismertették új tanulmányukat a kérdésről.
A szakemberek 372 pacemakerrel élő beteg adatait elemezték. Ezek az emberek keményen sportoltak: legtöbbször fociztak, kosárlabdáztak, síeltek és jégkorongoztak. A megfigyelési idő átlag 31 hónap volt.
A megfigyelési idő alatt két beteg meghalt, az egyik kerékpározott, és a defibrillátor többszöri ütése sem volt eredményes, a másik röplabdázott, és végül szívelégtelenségben halt meg. Több halálesetet nem észleltek, senki nem volt, akit külső segítséggel kellett volna újraéleszteni. A saját defibrillátor 37 betegnél sült el sportolás közben, de a többség folytatta a mozgást.
A szakemberek biztonsági okokból javasolják terheléses EKG-próba végzését a sportos élet elkezdése előtt, hogy kiderítsék, nincs-e a fizikai munkának ritmuszavart kiváltó hatása.
A halálos ritmuszavar erős áramütést leadó műszerrel, defibrillátorral legtöbbször megszüntethető, ha azt néhány percen belül alkalmazzák. (A ritmuszavaros esetek 80 százalékában nem áll meg a szív, csak a vérkeringés szűnik meg egy pillanat alatt, mert a szívkamrák ritmusos működés helyett remegni, fibrillálni kezdenek és nem továbbítanak vért az erekbe.)
A mellkasba beültethető, defibrillátor pacemaker folyamatosan érzékeli a szívműködést, és ha a végzetes ritmuszavar elindul, azonnal áramütéssel megszünteti azt, szükség esetén akár megismételve az elektromos tevékenységet.
