Pótolhatatlan veszteség érte a magyar szobrászéletet, amikor Bocz Gyula Spirál című szobra összeomlott és darabokra hullott nemrég a Nagyharsányi Szoborparkban. A tragikus eset kapcsán utaztunk vissza az időben, és a neves szoborpark történetét megismerve rádöbbentünk, milyen értékeket is rejt ez a dél-baranyai alkotótelep.
A Nagyharsányi Szoborpark története egészen 1967-ig nyúlik vissza, amikor is a Szársomlyó egykori kőfejtőjében a fiatal pécsi művészek kőszobrász szimpoziont tartottak.
A rákövetkező évben a művészek a közeli Gyimóthy-villában egy állandó jellegű nyári alkotótelepet létesítettek, ahol a szabályok szerint, minden szobrász ott elkészült művei közül egyet a szimpozion közgyűjteményének kellett átadni – tulajdonképpen itt indult el a szoborpark története.
A fiatal művészek által kigondolt telep ötletét támogatta az akkori helyi vezetés, felújították a Gyimóthy-villát és nekik adták. 1968-ban aztán hivatalosan is létrejöhetett a Baranyai Alkotótelep.
Alig pár év múlva, 1970-ben már külföldi alkotók is érkeztek a telepre, ami akkorra kifejezetten a szobrászatra specializálódott. Nem kell hangsúlyozni, mennyire fontos helyszínné vált a nagyharsányi park a hazai és a nemzetközi szobrászélet számára, ahol a művészek egymással megismerkedtek, kapcsolatok jöttek létre, szakmailag összefonódott több alkotó művészi látásmódja.
A környezet nagyon inspirálóan hatott a szobrászokra, sokan kifejezetten ebbe a tájba szánták alkotásaikat.
A fűvel benőtt bányaudvar, a hatalmas, jura kori mészkőrétegekből képződött sziklafalak, a pazar panoráma, ami előbb-utóbb a turisták számára is vonzóvá vált. Nem csupán a helyszín, a dolgozó szobrászok munkái is népszerűek lettek a nagyközönség számára a hetvenes években.
Az 1980-as évek elején lassan elkezdődött a szobrok kiállítássá rendezése. Ehhez egy környezetalakító munka is szükséges volt. Kibővítették a területet, több irányból tették megközelíthetővé, mindezt a művészek közösen tervezték meg.
A kilencvenes évek elején elkezdődött a szocialista rendszer nemkívánatos közszobrainak ledöntése, helyükre szobrok kerültek. A Nagyharsányi Szoborparkból számos olyan alkotás került ki, amelyek ma az ország számos pontján díszítik a köztereket.
Vele párhuzamosan magánkezdeményezésre egy innovatív művészképzés indult el, a „Képzőművészeti Mesteriskola”, ahová a már diplomával rendelkező fiatal keramikusok, szobrászok, fémszobrászok, kőszobrászok, festők jelentkezhettek. A Mesteriskolában a művészek mesterükkel együtt három évig dolgozhattak zavartalanul a Szoborparkban.
Aki ellátogat a parkba és megtekinti a mintegy 130 darab műből álló kiállítást, az pár pillanat alatt felfedezi a szobrok formabontó, nonfiguratív jellegét. Ez mutatja azt az alkotói szabadságot, szabad kísérletezgetést, aminek előhívása szintén célja volt a nagyharsányi telepnek. Sok művésznek ez jelentette az inspirációt a parkban – szabad ég alatt – történő kőfaragásra.
Közel kétszázan fordultak meg és alkottak a Nagyharsányi Szoborparkban. Az alkotások a helyi, beremendi és nagyharsányi szürke mészkőből készültek, 2009-ben védettséget kapott a terület.
Az alapítók – Rétfalvi Sándor, Bencsik István, Bocz Gyula – mellett olyan neves szobrászok dolgoztak Nagyharsányban, mint Kígyós Sándor, Gulyás Gyula, a külföldiek közül Wladislaw Tumkiewicz, Vittorio di Muzo, Pierre Székely, Mathias Hietz, Colin Foster. Utóbbi jelenleg egyetemi tanár és a doktori iskola vezetője a PTE Művészeti Karán.
Ezek után nem kell különösen hangsúlyozni, mekkora veszteség érte a szoborparkot Bocz Gyula alkotásának ismeretlen okok miatti pusztulásával. A Spirál az egyik legjelentősebb alkotás volt a művésztelepen. Az egyetem művészeti kara közleményében azt írja, minden valószínűség szerint akkor eshetett végzetes törés rajta, amikor hazaszállították a fővárosból, ahová 2017 decemberében került, a Műcsarnok elé.
Fotók forrása: Nagyharsányi Szoborpark Facebook, Dunántúli Napló Archívum
