Január 5-én hajnali 1.00-kor rajtolt Szimandl Anita és Nedjalkov Balázs pécsi terepfutó egy 164 kilométer hosszúságú, összességében 5500 méteres szintemelkedést tartalmazó futóversenyen Olaszországban. A futók sosem tapasztalt kihívásnak néztek elébe, a taktika, a felkészülés és a közös munka azonban meghozta az eredményét: elsőként érhettek célba páros kategóriában. Nedjalkov Balázzsal beszélgettünk.
A Mecsek Maraton Team terepfutója, Nedjalkov Balázs és társa, Szimandl Anita teljesítménye az átlagembernek felfoghatatlannak tűnhet. A két sportoló 35 órán belül futva teljesítette az Olaszországból induló, Szlovénián átívelő versenyt. A 164 kilométeres távot persze nem lehet pontosan teljesíteni, Balázsék eltévedésével és a plusz kilométerekkel együtt 182 kilométeren belül, és 7100 méter szintemelkedéssel tudtak teljesíteni. (Ez az összes pozitív emelkedést jelenti, vagyis összesen 7100 métert futottak felfelé, az ereszkedéseket nem számítva.) Így 65 induló közül abszolút harmadikok lettek, a páros nevezők között pedig elsők lettek.
A verseny, ami igazán próbára tesz
A La Corsa della Bora elnevezésű viadal S1 Ipertrail nevű, ultratávú terepfutóversenye a lehető legjobban megnehezíti a nevezők helyzetét. A tél közepén megrendezett esemény nemcsak szeles, fagyos hideg időjárásával, de a nem megszokott módon zajló frissítésével, és egyedülálló navigációs rendszerével is kiemelkedik társai közül.
Az esemény egyik különlegessége, hogy a versenyzőknek előre kell összekészíteniük egy dobozba mindazokat a dolgokat (étel, ital, váltóruha, stb.), amelyekre szükségük lehet a teljes táv során. A pontról pontra utánuk szállított dobozból tudnak fogyasztani, körülbelül 20-25 kilométerenként. A dobozt egy, a versenyzők számára előre felállított, fűtetlen sátor mellé teszik le a szervezők, amelyből önállóan kellett kivenni azt, amire éppen szükség van, majd miután végeztek, elvinni a teherautóhoz, hogy a dobozt a következő frissítőpontra szállíthassák a szervezők.
Nincs más, csak egy okosóra a karon!
Az S1 Ipertrail verseny további nehézsége, hogy a terepfutók a megszokott módtól eltérve nem szalagozott pályán futnak, hanem egy GPS tracker segítségével navigálnak. A trackert fel kell tölteniük saját okosórájukra, ami alapján követhetik a kitűzött pályát. Nedjalkov Balázsék a nehezítéseket azonban csak kihívásként élték meg.
– Mivel nem versenyidőszakban, hanem a tél közepén szervezték meg a versenyt, az időjárás is jóval megnehezítette a dolgunkat, bár minket pont ezek a nehezített körülmények villanyoztak fel. A páros kategóriát választottuk, amelynek pluszban még az a nehézsége, hogy ezen a hosszú távon a két embernek alkalmazkodnia kell egymáshoz, jelentse ez tempót, étkezést, vagy a holtpontokat – meséli Balázs.
Anita és Balázs 35 órán belül teljesítette a távot, amiből 5 órájuk a tájékozódással ment el, a kiírt távot pedig a párosnak 182 kilométer után sikerült teljesítenie.
– Az egyik legnehezebb pontja a versenynek rögtön az elején eljött, 30 kilométer után eltévedtünk, és egy 10 kilométeres kitérőt tettünk. A másik komoly holtpont a második éjszakán jött el, amikor -10 fokig hűlt le a levegő, és 60 km/h-s szél támadt. Nem volt egyszerű – így Balázs.
A Mecsek Maraton Team terepfutójával biztosan találkozunk még, hiszen idén sok nemzetközi terepfutó versenyre nevez, és nincs szándékában érem nélkül eljönni azokról sem.
