A Mecseki Láthatatlanok legendás partizáncsapatának szakaszparancsnokára, az 1956. november 14-én, Pécsváradon elesett Málics Ottóra emlékeztek meg csütörtökön a hős pécsbányai temetőben található sírjánál.
Málics Ottó, a Mecseki Láthatatlanok szakaszparancsnoka a pécsi partizánok leghíresebb akcióját vezette Pécsváradon a pufajkások ellen. Az 1956 november 14-ei küldetésük során az ellenállók a pécsváradi rendőrőrsöt támadták meg, ahonnan fegyvert akartak szerezni. A rendőrök és a partizánok között kialakult tűzharcban egy rendőrt lőttek agyon, és itt kapott végzetes fejlövést Málics is.
Az ő hőstetteire emlékeztek november 16-án a pécsbányai temetőben, ahol a város önkormányzatának képviseletében dr. Juhászné dr. Müllner Marianna helyezett el koszorút Málics Ottó sírjánál, de lerótta tiszteletét a pécsi hős előtt több párt, iskola és civil szervezet is, valamint azok a volt ’56-os pécsi forradalmárok, akik együtt harcoltak vele, vagy ismerték Málicsot.
Az eseményen Incze Hargita, Málics Ottó unokahúga mondott beszédet, melyben kiemelte, hogy nincsen írott szó, mely méltón, vagy épp pátosszal emlékezne meg arról, hogy 61 éve, 25 éves korában elhunyt Málics Ottó.
– Ottó úgy ment fel a Mecsekre, hogy azt mondta: neki egyszerűen fel kell mennie, és azt is tudatta velünk, hogy valószínűleg nem fog hazajönni, hogy nem látjuk többé. Azt mondta, hogy innen nincs visszaút, nincs más, csak a mennyország. Tudta, hogy a szabadságharcot leveri az ellenség. Amikor ő elbúcsúzott tőlünk november 3-án, attól kezdve mi is tudtuk, hogy nincs tovább. De azt szeretném kérni, most és mindig, hogy legyen az ő áldozata egy életre példa mindenki előtt, mert Ottó elment, és ma már azok a szabadságharcosok is nagyon kevesen vannak, akik éhesen, szomjasan, fázva harcoltak Pécsért. A fiataloknak kell tovább vinnie azt a fáklyát, amit a harcosok vittek, akik az életüket adták értünk – mondta.
A megemlékezésen Bayer Andor, Málics Ottó katona-bajtársa elmondta, hogy a repülőtiszti iskolába jelentkezett Málics Ottót a „kommunista hülyeség” miatt kirúgták onnan, mivel voltak rokonai Jugoszláviában.
– Ottó temetésén megígértem neki, hogy akárhányszor csak repülök, mindig el fogok repülni a sírja felett. Így is lett, sokszor elrepültem a sírja felett, de soha nem mondhattam el senkinek, hogy a kommunizmus megdöntésének szándéka miatt börtönbe küldött Málics Ottó tiszteletére repülök erre, mert hiszen akkor még Kádár-rendszer volt. Dicsőség neki, és kívánom, hogy legyen mindenki példaképe! – fogalmazott Málics egykori harcostársa.
A pécsváradi küzdelem után már csak lefelé vezetett a forradalmárok útja. November 15-én, egy pár napos kisújbányai kitérő után Vágotpusztán a partizánok vezetői feloldották az eskü alól a pécsi harcosokat, és feloszlatták őket. Ekkorra mindössze 58-an maradtak a több százból. Az őket üldöző szovjetek elől Jugoszlávia irányába menekültek, ahova később Bélvárnál jutottak át november 22-én. Itt és ekkor végleg letették a fegyvert. Ez pedig azt jelenti, hogy a pécsi forradalmárok ellenállása volt az ’56-os forradalom leghosszabb, legtovább tartó harca.
A megemlékezésen a Nagy Lajos Gimnázium diákjai adtak zenés műsort, Péterfia Zoltán mecseki láthatatlan pedig egy verssel emlékezett meg a hősről.