Péter József 75 évesen még mindig a Pécsi Huszár Egyesület egyik legaktívabb tagja. A vérében van a hivatás, és célja, hogy továbbadja azt a következő generációknak.
– Hogyan lett önből huszár?
– Nem volt különösebb indokom rá. Egyszerűen örököltem a katonaság iránti elkötelezettséget apámtól, nagyapámtól, akik katonák voltak, huszárfelmenőm csak egy volt. Mindenkitől ugyanazt az erkölcsös nevelést kaptam, nem is volt kérdés, hogy folytatom a családi hagyományt.
– Mindmáig aktívan űzi a mesterséget?
– Persze, de sajnos már lovon nem díszelgek, köszönhetően éveim számának. A gyűlésekre is ritkábban járok, most az oktatás felé fordultam. Alapítottam egy csapatot is: Pécsi Kishuszároknak neveztem el, 6-8 ifjúról van szó, akik nagyon fiatalok, ám nagyon annál lelkesebbek. A legfiatalabb 8, a legidősebb 17 éves. Lelkesen tanítom őket mindenre, ami a lovaskatonákat erkölcsileg is jellemzi. Hál’istennek a fiatalokban él a tűz!
– Az előző rendszerben hogy tudta gyakorolni a hivatást?
– Sehogyan. Az előző rendszer alatt teljességgel lehetetlen volt a hagyományőrzést gyakorolni, hiszen ha két embernél több jött össze, az már gyanússá vált. Sajnos ezekben az évtizedekben került hátrányba a világhírű magyar huszároktatás a fejlődő államokkal szemben.
Roppant jó, hogy a rendszerváltás után a huszárság újra életrekelt, csak azt sajnáljom nagyon, hogy kis látszámban – az elmúlt hosszú évtizedek megölték a régen oly nagyon virágzó mozgalmat. A kommunista-szocialista rendszer rengeteg bajt hozott a fejünkre, a huszárok fejére…
– Hogyan lehet ma megélni a huszárság mibenlétét?
– A Pécsi Huszár Egyesület keretein belül rengeteg programot szervezünk, népszerűsítjük ezt az életszemléletet. Sokszor veszünk részt felvonulásokon, iskolákba is eljárunk, hogy megmutassuk, mit is tud egy magyar huszár! Külföldön mégis sokkal erőteljesebben él a hagyományőrző mozgalom, köszönhetően a nagyobb létszámnak és a pénzügyi támogatásoknak. Sajnos mára a lovaskultúra Magyarországon mélyre süllyedt, Németországban például az iskolai rendszer keretében is részt lehet venni lovasoktatásban. Nagyon fontos ma, hogy a hagyományainkat megőrizzük, hiszen Magyarországnak páratlan kincsei vannak! Ezekből lehet és muszáj is táplálkoznunk.
[su_box title=”Várdai család” box_color=”#d0e9e3″ title_color=”#000000″]Péter József 1941-ben született Kolozsváron. Szülei pécsiek voltak, akik a háború után tértek vissza ide. A Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett. 1955-ben kezdett el versenyszerűen lőni, háromtusában országos bajnokságokat nyert, és öttusában is részt vett tornákon. A lovak szeretete egész életét végigkísérte, három évesen már nyeregben ült, a 70-es években vált belőle lovasoktató, azóta folyamatosan foglalkozik gyerekekkel.[/su_box]
