Kisrepülővel szeli a levegőt és madártávlatból kémleli a föld felszínén árulkodó nyomokat, évezredek titkait fürkészve. Mindennapjait nem kíséri annyi izgalom, mint Indiana Jonesét, a kalandos életű régészprofesszorét, de a maga kutatási területén Bertók Gábor is fontos felfedezéseket tesz. A Janus Pannonius Múzeum régésze nemcsak Baranyában és a Dél-Dunántúlon, de a Szentföld leghíresebb keresztes várában is vizsgálódott, sőt, meghívták Kleopátra sírjának keresésére is.
Ejtőernyős múltjának köszönhetően kapott lehetőséget már egyetemista korában arra, hogy régészeti felfedezőútra induljon: a levegőbe. Mert régi objektumok után kutatni nemcsak ásóval lehet, hanem fényképezőgéppel is.
– A roncsolásmentes régészetnek ma már sokféle eszköz áll a rendelkezésére, hogy feltérképezzen nehezen megközelíthető helyszíneket és föld alatt megbúvó objektumokat úgy, hogy a lelőhelyet ne kelljen fölöslegesen megbolygatni, s ne keletkezzen benne visszafordíthatatlan kár – meséli Bertók Gábor. – A légi régészet azon alapul, hogy a növényzet sokszor másként fejlődik, vagy a talaj más színárnyalatú az érintetlen területeken, s ott, ahol valamit rejt a föld. Ha például falak alapozását, akkor általában szárazabb, kövesebb a talaj, így az ide ültetett növény gyökere nem tud mélyre hatolni, ezért kevesebb vízhez jut, alacsonyabbra nő és hamarabb elsárgul; míg ha egy betemetődött árok húzódik a felszín alatt, aminek nedvesebb és humuszosabb a talaja, ott a növények magasabbra nőnek és hosszabb ideig maradnak zöldek.
Noha a felszínen is észre lehet venni, hogy egyik növény kisebb, a másik nagyobb, az összefüggések nem látszanak, madártávlatból viszont kirajzolódnak bizonyos alakzatok. A gabonaföldön minden növény egy apró képpontnak felel meg a nagy pixelszámú digitális fényképen. Ugyanazt a területet érdemes többször, különböző évszakokban, napszakokban, más-más fényviszonyok mellett is fotózni, mert bármikor előbukkanhatnak érdekes dolgok.
Szemely határában van például Európa egyik legnagyobb, több mint ötszáz méter átmérőjű, hármas körárok-rendszere, amely a csiszolt kőkorszak végéről, az időszámításunk előtti ötödik évezredből származik. Ez az első felvételeken csak elmosódott ovális foltként mutatkozott, a később készült képen egy többszörös gyűrűs alakzat sejlett föl, majd sokkal finomabb részletek is megmutatkoztak: egyes gödrök, kapuk helye, valamint az is, hogy a külső gyűrű 4-5 vékonyabb, koncentrikus árokból áll.
– Milyen technikákkal dolgozik még a roncsolásmentes régészet?
– A távérzékelési módszerek felhasználásában a légi régészet elmegy egészen az űrfelvételekig és az infravörös fényben készült fotókig; a felvételek lehetnek akár műholdról és távirányítható repülőgép- és helikoptermodellekről lencsevégre kapottak is. A geofizikai módszereket eredetileg ásványkincs-kutatásra dolgozták ki, ám speciálisan régészeti kutatáshoz kifejlesztett eszközök is vannak már. A földradar elektromágneses hullámokat bocsájt a talajba, és onnan érzékeli a visszaverődéseket. Léteznek mágneses elven alapuló módszerek is, ugyanis a leletek, objektumok helyi zavarokat okoznak a talaj mágnesességében, s ezek is árulkodó jelek lehetnek. Az elektromos ellenállás-mérés ugyancsak térképszerűen rajzolja ki a felszín alatti dolgokat, a geokémia pedig a talajmintákból különböző kémiai vizsgálatok révén többek közt a foszfátmennyiséget méri, s ebből következtet arra, éltek-e az adott területen emberek és állatok – mert ahol előfordultak, ott felhalmozódott a szerves anyag, s a magasabb foszfát-koncentráció akár évezredeken át is megőrződik.
– Mit kutat a mohácsi csatatéren?
– Nem ismerjük a csata pontos helyszínét, ugyanis nincs két egyforma rekonstrukció, s mindenki másként feltételezi a csatarendet és az ütközet menetét. Egy helytörténész, Kiss Béla megfigyelései nyomán Négyesi Lajos hadszíntér-kutató Majs határában végzett kutatásokat. 2009 óta dolgozunk együtt az itt található késő középkori falunyom területén és környékén, amelynek leletei megfelelnek a mohácsi csata idejének. Úgy tűnik, e telepnyom lehetett az a Földvár nevű falu, amit a csatában részt vevő Brodarics István is említ, bár az ő leírásában szereplő templomot még nem sikerült azonosítanunk, s annak sem leltük nyomát, amit egy másik szemtanú állít: hogy a törökök beásták az ágyúikat. Még folytatjuk a geofizikai vizsgálódást, s feltételezhetően tömegsírokat is kellene találnunk.
– Külföldön is volt része izgalmas munkákban.
– A legemlékezetesebb Szíriához és Egyiptomhoz kötődik. A Major Balázs vezette Szíriai-Magyar Régészeti Misszió tagjaként Gáti Csilla régésszel, valamint Szabó Tibor és Simon Béla történésszel vehettünk részt a Szíriai-tenger partján álló Margat várának és az azt övező településrésznek a feltárásában. Ez a világ egyik leghíresebb keresztes vára, a Johannita lovagrend központja volt, melyet részben magyar pénzből tartottak fenn, ugyanis miután szentföldi útján II. András királyunk felkereste, úgy rendelkezett, hogy a szalacsi sóraktárak jövedelméből száz márka ezüst évjáradék illesse az erődítményt örök időkig. A várhoz tartozó kápolnában a misszió munkájának eredményeképp kerültek elő az egykor az egész falat betöltő freskó maradványai: a keresztesek eddig ismert legnagyobb falképciklusa a menny és a pokol ábrázolásával, elkárhozott, fákról lógó és üstben fövő lelkekkel és az őket „gondozó” ördögökkel. Sikerült azonosítani a vár számos helyiségének funkcióját és a hozzá tartozó, igen komoly vízvezeték-rendszert. Egyiptomba a Nílus deltájában és a Királyok völgyében jelentős feltárásokat végző Vanek Zsuzsanna egyiptológus meghívására jutottam ki, amikor a VII. Kleopátra sírjának felkutatását célzó projektben dolgozott. A sír ugyan nem lett meg azóta sem, de méréseink nyomán sikerült bizánci épületmaradványokat azonosítanunk.
– Tervei a közeljövőre?
– Tavaly szerveztünk egy, a Nemzeti Múzeumban is bemutatott kiállítást Baranya megyei kutatásaink eredményeiről, és ennek anyagából kellene egy kötetet összeállítani. Érdekesnek ígérkezik a Pázmány Péter Katolikus Egyetemmel közös projekt is, mely az Ural vidékén tervez vizsgálódást a magyarság eredetével kapcsolatban.
– Miben rejlik a régészeti kutatások izgalma?
– Abban, hogy időnként belefér egy-két felfedezés is, némi Indiana Jones-érzés, ráadásul a munkámhoz a repülés is hozzátartozik, ami önmagában is elég izgalmas. Így a hobbim a hivatásom, s bevallom: a csapatmunkában hiszek. Meglehetősen paradox azonban, hogy miközben a tevékenységünk lényegeként szeretnénk térképeket készíteni és közölni is a lelőhelyekről, azonközben fémkeresővel felszerelkezve jönnek az önjelölt kincsvadászok, és amit találnak, eladják a vásárban vagy külföldre viszik. Ez pedig nemcsak a régészet, hanem a nemzeti örökség szempontjából is lényeges kérdéseket vet fel.
