Bemutatjuk Bettit, a pécsi cocker spánielt, aki több mint egy hetes kóborlás után tért vissza megözvegyült gazdájához. A kutya feltehetően azért szökött meg, hogy meg tudja gyászolni gazdájának feleségét. Hihetetlen és megindító történet Pécsről!
Egyszerre tragikus és felemelően megható az a pécsi történet, melynek főszereplője egy kutya, és gazdája. A filmbe illő események ott kezdődtek, mikor Szabó József, a Dél-Dunántúli Közlekedési Központ (régebben Pannon Volán) buszmentéssel és buszmosással foglalkozó munkatársa tavaly november 3-án haldokló feleségét elvitte PTE klinikáihoz tartozó volt megyei kórházba.
Betti, a pár 10 éves fekete cocker spániele a férfi elmondása szerint már ekkor érezte, hogy valami nincs rendjén szeretett gazdáival, ez azonban akkor vált nyilvánvalóvá Szabó József számára, miután felesége december 2-án elvesztette a küzdelmet a rákkal.
A gyászoló férj a veszteség megemésztése, feleségének hirtelen jött hiánya, a temetés megszervezése és munkája miatt ugyanis nem tudott eleget együtt lenni Bettivel, akit ezért pellérdi rokonaihoz vitt, akik kertes házukban ideiglenesen elszállásolták az idős kiskutyát. Betti azonban szállásadóitól elszökött – mesélte a férj – és eltűnt 9 napra. A férfi szinte egy időben vesztette el feleségét, és imádott spánieljüket. A remény azonban nem hagyta el, elkezdték égen-földön keresni az elkóborolt kutyát.
Ismerősök, barátok, eltűnt kutyákat kutató pécsiek rohanta segítségére. Teleplakátolták az utcákat Betti képével, kérdezgették az embereket, hogy nem látták-e, és megosztották az eltűnt kutya hírét az internetes kutyakereső fórumokon, valamint a Facebookon is. Egy napig semmit nem tudtak Bettiről, a második napon viszont már elkezdtek szállingózni a hírek a csatangoló ebről. Látták Keszünél, látták Tüskésrétnél, de megfogni a megrémült, zavarodott, éhes kutyát senki nem tudta. Ezután már „az egész város kereste Bettit”, mondta Szabó József.
A következő napokban látták a Pétáv épületének közelében, a kutyát keresők beszámolói szerint két napig a Hungária út környékén is kóválygott – mondta Betti gazdája. Az igazi meglepetés azonban akkor érte Szabót, amikor a hatodik és a hetedik napon többen is arról tájékoztatták, hogy Betti a volt megyei kórháznál sétálgat, a kórház udvarán mászkál izgatottan. A gazdi lapunknak elmondta, hogy Betti 10 év alatt egyszer sem járt a kórház környékén, épp ezért nem tudja, hogy miért mehetett oda. Az egyetlen magyarázat, az lehet – mondta – hogy Betti érezte, hogy beteg gazdája meghalt, és gyászolni- vagy épp megkeresni ment a kórházhoz. Mikor azonban a férj odaért, Betti már nem volt sehol.
A kilencedik napon érkezett egy hívás, melyben egy hölgy elmondta neki, hogy épp követi Bettit, és hogy ha telefonkapcsolatban maradnak, akkor újra találkozhat vele, mert megfogni a kutyát ő sem tudja.
-Megkérdeztem, hogy merre járnak, a hölgy pedig azt mondta, hogy Kertvárosban, a Dóra utcánál. Csak néztem, hogy az hogy lehet, hiszen ott lakunk. Kimentem a ház elé, és ott volt Betti! – mondta.
Hangsúlyozta, hogy nagyon hálás ennek a hölgynek, hogy visszaterelte hozzá imádott kutyáját, és szeretné, ha ez a nő is megtudná.
Betti több mint egy hetes kóborlás után tehát visszatért gazdájához, aki szerint ez csak azért lehetséges, mert „hatalmas szíve van ennek a kutyának”. Szabó József nagyon boldog, hogy Betti végre vele van, és lenyűgözi, hogy mire volt képes, csak hogy meggyászolja elhunyt gazdáját. A nagy kaland után egyébként Bettit gazdája elvitte állatorvoshoz, aki azt mondta, hogy a spániel csodával határos módon élhette csak túl az utat, annyira le volt gyengülve.
[su_box title=”Betti a pécsi Hachiko?” style=”soft” box_color=”#97ea4f” title_color=”#000000″]A Shibuya vonatállomáson Tokióban áll egy akita inu bronzszobor, ami egy megható történetre emlékeztet, amelyet egész Japán ismer. Hachikot, a 2 hónapos kutyát 1923-ban vette Ueno professzor, aki az egyetemen tartott előadásokat. A kutya reggelente elkísérte őt a vonathoz, délután pedig ugyanott fogadta. Így tett minden nap, egészen 1927-ig, mikor hiába várt többet gazdájára. A professzor egy előadása alatt szívrohamban meghalt. Hachiko ezután még 9 évig járt reggel és délután az állomásra várni gazdáját. 1935 márciusában a kutyát holtan találták azon a helyen, ahol évekig oly türelmesen várakozott.[/su_box]
