A PVSK Női Labdarúgó Szakosztályából három fiatal lány vehetett részt a vasárnap megrendezett magyar női U17-es női válogatott kiválasztó edzőtáborában. A megmérettetés előtt beszélgettünk Csaba Ferenc edző büszkeségeivel: Tamás Dóra, Gelb Mónika és Györfi Csenge egyaránt izgatottan várta az eseményt, amire nagy erőbedobással készültek.
– Mit szóltok, hogy titeket hívott meg a szövetségi edző, Vágó Attila a táborba?
Móni: – Ez eddig egy elérhetetlen álomnak tűnt, így most is elég hihetetlen. Úgy érzem, végre tudok bizonyítani, a sok éves munka meghozta a gyümölcsét. Persze ez csak válogató, de mindent bele fogok adni.
– Hogy kezd el egy lány focizni?
Csenge: – A bátyám focizott, én is vele játszottam már egészen kicsi koromban. Ő mondta először, hogy ügyes vagyok és mivel a kistestvér mindig felnéz a nagyobbra, az ő hatására úgy döntöttem, én is focizni fogok.
Dóri: – Már alsós koromban, általános iskolában sokat fociztam a fiúkkal a szünetekben, és már akkor megszerettem.
Móni: – Más sport nem is volt az életemben, mindig lábbal értem a labdához, sosem kézzel. Én is a fiúkkal kezdtem focizni alsóban, tőlük tanultam meg a szabályokat és nem is kíméltek soha.
– Mi a különbség szerintetek férfi és női foci között?
Csenge: – A fiúk szerintem gyorsabban, pörgősebben játszanak a lányoknál.
Móni: – A fiúknak más a testfelépítése, keményebben, talán kicsit technikásabban játsszák a focit. De szerintem a lányok is majdnem ugyanolyan keményen küzdenek.
Dóri: – Szerintem alaptalan, hogy lenézik a női focistákat, mert egy lány is lehet ugyanolyan jó játékos, mint egy fiú. Az tény, hogy többen fociznak a fiúk közül, így arányaiban több közülük a tehetséges.
– Mennyire komolyak a terveitek a labdarúgással?
Csenge: – Amit csak lehet, azt szeretném elérni. Ez a válogató egy jó kiindulópont, löket ahhoz, hogy tovább küzdjünk.
Móni: – Első helyen a tanulás áll, de a foci is nagyon fontos számomra, ez a szenvedélyem.
Dóri: – Szeretném kihozni magamból a legtöbbet, amire csak képes vagyok.
– Most van a híres 6:3-as magyar-angol mérkőzés 60. évfordulója. Fontos szerintetek megemlékezni erről?
Móni: – A magyaroknak abban az időben volt a legjobb csapatuk, azóta nem sikerült olyan színvonalra eljutni sajnos. Puskás Öcsi és a többiek mindenki számára példaképek, nem csak a magyaroknak.
– Mit gondoltok a mai magyar fociról?
Dóri: – Nem igazán követem a magyar focit, néha megnézek egy-egy női mérkőzést, de az sem jellemző.
Csenge: – Sajnos finoman fogalmazva is alacsony a színvonal itthon. Néha azért szoktam magyar meccseket nézni, a Debrecen a kedvencem, mert apukám onnan származik.
Móni: – A sok külföldi játékos miatt nem is magyar már a magyar foci. Azért szoktam meccseket nézni, mert a szép játékból tanulhatok, de sajnos a magyarból nem nagyon tudok ellesni semmit. Persze lehet, hogy pár év múlva újra jó lesz a magyar foci…
[note note_color=”#5ba1ff”]Gelb Mónika: 15 éves, a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában tanul, 7 éves kora óta focizik. Eleinte a PMFC-ben játszott, Kovács Szabolcs volt az edzője. Miután megszűnt a PMFC, a PVSK Női Labdarúgó Szakosztályába került. Az U15 után most az NB II-es megyei csapatban játszik.
Györfi Csenge: 14 éves, a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának tanulója, 6 éves kora óta futballozik. Először PMFC-ben, aztán PVSK-ban szerepelt. Jelenleg az U15-ben játszik, de ha betölti 15-öt, bekerül az NB II-es megyei csapatba.
Tamás Dóra: 15 éves, a TÁSI-ba jár, szintén kislány kora óta focizik. Ő is a PMFC női fociszakosztályának megszűnése után került a PVSK utánpótlás csapatába, onnan pedig a felnőttekhez.[/note]
