Katits Bernadett neve szinte az összes pécsinek ismerős lehet, a Pécs Tv műsorvezető, szerkesztő-riportere csaknem 14 éve rendszeresen közvetít a városi sportrendezvényekről. Eredményei kiemelkedőek, pontos, precíz és maximalista nő. Pályája figyelemre méltó, a Pécs Abszolút Nője címért pedig jó eséllyel indul.
– Hogyan kerültél kapcsolatba a médiával?
– Egész életemben imádtam a szereplést, már óvodás korom óta szavaló versenyeken, színdarabokban vettem részt. Így nem volt kérdés, hogy a gimnázium után a színészi pályát választom, és jelentkeztem a Színház – és Filmművészeti Egyetemre. Egy színész készített fel a felvételi prózai részére, ám az éneklés nem ment olyan jól, mint gondoltam. Képtelen voltam belépni a zongorakíséretre, ami láthatóan csalódás volt a felvételiztetőknek – nagyon tetszett nekik a prózai teljesítményem. Annyiban is hagytam, nem próbálkoztam újra az azt követő évben, hiszen érdekelt más is a színészkedésen kívül. Abban az évben indult a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsésztudományi kara, ahova felvételt nyertem magyar-angol szakra, majd az abszolutórium megszerzése után kiutaztam Amerikába, Los Angelesbe. Elsősorban azért, hogy a diplomám megszerzése előtt szert tegyek több tapasztalatra, világot lássak és tökéletesítsem a nyelvtudásom. Ez az utazás azonban többet tartogatott számomra, mint gondoltam.
– Úgy tudom Amerikában ismerkedtél meg a filmek világával!
– Igen! Először megkerestem egy filmes szövetséget munka reményében, akik felvettek a listájukra, majd kiközvetítettek filmekbe statisztának. Közben olyan munkákat is kaptam, hogy producerek gyermekeire kellett vigyáznom – ami szintén közelebb sodort a filmvilághoz. Ekkor már tudtam, hogy a televíziózás az, amivel szeretnék foglalkozni a jövőben. Három év után hazajöttem Pécsre, lediplomáztam és elkezdtem a Magyar Rádió Pécsi Körzeti Stúdiójánál dolgozni. Egy hónap munka után azonban hívtak a Pécs Tv-től, hogy lehetőségem van felvételizni – én meg kapva kaptam az alkalmon és jelentkeztem.
– Ez a felvételi nagy megpróbáltatás volt?
– Egy egész hétig felvételiztették a jelentkezőket, a végén pedig csak két ember maradhatott. Az egyik szerencsére én voltam. Nem volt könnyű bejutni, ezért nagyon örültem, hogy a végén engem választottak. 2001-ben először mint sportriporter kezdtem, majd híradós szerkesztő, végül műsorvezető vált belőlem. Immár tizennégy éve dolgozom a Pécs Tv-nél.
– Máshová is húzott a szíved Pécsen kívül?
-Igen, egyszer próbálkoztam Pesttel, amikor a TV2-höz kerestek riportert. A kezdeti hatvan jelentkezőnek négy rostát kellett kiállnia, míg nem három jelentkező maradt csak. Egyikük én voltam, de a próbaidő alapján sajnos nem engem választottak. Amerikába is visszatértem pár hónapra, ahol megkértek, hogy végezzek el egy edzői tanfolyamot, hogy atléta edzőként alkalmazhassanak. De én tudtam, hogy csakis a televíziózás jelentheti nekem a jövőt – így nemet mondtam. Ezen kívül foglalkoztam még újságírással és rádiózással is. Nem bánom, hogy Pécsett maradtam, hiszen imádom!
– A Pécs Tv mellett van még valami, amivel foglalkozol?
– Gyakran kérnek fel jótékonysági rendezvényekre, sportbálokra és egyetemi rendezvényekre háziasszonynak, még olyan is akad, hogy angol nyelvű tudósításokat is vállalok. Viszonylag friss esemény, hogy a Katolikus Rádiónál én mondom a pécsi híreket.
– A karriered mellett mi fontos még számodra?
– Középiskolás koromban, amikor magyarországi látogatása alkalmával Pogányban járt II. János Pál Pápa, elvették tőle a pásztorbotját, és Ő rám támaszkodott, úgy osztott áldást. Ez egy életre szóló élmény volt. A napokban eljutottam a szentté avatásra – ami a középiskolás találkozásomat juttatta eszembe a Pápával. Azt kell mondjam, hogy életem legszebb napja volt ez. Ahogy ott álltam a Szent Péter téren, nem bírtam a könnyeimmel. Ez a katolikus vonal most nagyon erősen jelen van az életemben, úgy érzem, egy nagy átalakuláson megyek keresztül – ami hatalmas dolog.
