Egy hónapvégi csütörtök estén egy pécsi szórakozóhelyre tévedve senki nem gondolná, hogy az ott összejött vidám csapat tulajdonképpen a társadalom azon két százalékának képviselője, akik intelligenciahányadosa felülről veri a 130-at. A zsenik köztünk élnek.
Lehet, hogy sok tévhit dől most meg, de a szuperintelligenseket tömörítő Mensa egyesület pécsi tagjai nem mind egytől egyig fehér köpenyes tudósok, vagy szemüveges könyvmolyok – hús-vér hétköznapi emberek, akik szeretnek összejárni, jókat beszélgetni, ilyenkor tagságtól függetlenül bárkit szívesen maguk között látnak! A klubtagsághoz pedig csupán egy „egyszerű” feltételnek kell megfelelni: legyen az IQ-ja kiemelkedően magas.
A Mensa HungarIQa pécsi tagjainak névsora ugyan dinamikusan változik, sokan elköltöznek, sokan jönnek, ennek ellenére nagyon összetartó kis csapat. A városban Onhausz Roland szervezi az összejöveteleket, tartja össze a tagokat.
Mint mondta, a pécsi csoport papíron körülbelül 130 főből áll, ám közülük páran már egyáltalán nem kötődnek a városhoz. Az aktív tagok száma körülbelül 60 fő, velük állandó a kapcsolat, egy-egy összejövetele általában 30 ember vesz részt.
– Ezek minden hónap utolsó csütörtökén zajlanak egy étteremben, bárban, szórakozóhelyen. Ilyenkor vagy egy meghívott neves előadó, vagy egy belsős tagunk tart előadást bármilyen témában. Legutóbb például Frank Adél divattervező mesélt a mensásoknak az asztrológiáról! Majd beszélgetünk, társasozunk, ki mit szeret. De nincs szigorúan kötve a havi egyszeri találka, ha bármelyikünk szervez külső programot, kirándulást, kerti partit, szívesen összegyűlik a társaság – meséli.
Akkor mi az, ami megkülönbözteti őket egy szimpla baráti társaságtól? Egy kitöltött papír, ami azt tanúsítja, az illető IQ-ja magasabb az emberek 98 százalékáénál, azaz 130 fölött van.
Az intelligencia persze nem csak ettől függ. Sok fajta intelligencia létezik, amit a hagyományos teszt mér, az az úgynevezett folyékony, fluid intelligencia. Ez azt mutatja, egy váratlan, új szituációban milyen gyorsasággal, milyen jó teljesítményt tud az ember nyújtani. Tehát korántsem biztos, hogy egy Mensa-tag bármilyen tekintetben lekörözne egy átlagembert, csupán a gondolkodásnak eme mért formája alapján vívja ki az elismerést.
Ráadásul az ő életük is tele van kisebb-nagyobb problémákkal, a mindennapi banálisoktól akár egy lelki válságig, krízisállapotokig.
Viszont az egyes baráti beszélgetések során jó megtapasztalni, hogy egymás gondolataival hamar azonosulva, pillanatok alatt gyümölcsöző eszmecsere alakulhat ki, nem kell belemerülni a magyarázatokba.
A gyorsaság azonban nagyon is számít: ha belegondolunk abba, hogy átlagos intelligenciával rendelkező ember jó pár percig gondolkodik egy kérdésen, problémán, addig egy nála gyorsabb társa, például egy Mensa-tag több problémát is megoldhat ugyanannyi idő alatt.
