Az alábbiakban vágatlanul adjuk közre Péterffy Attila polgármester városnapi ünnepi közgyűlésen elmondott rendhagyó ünnepi beszédét – szövegesen és videón.
Kedves pécsiek,
szeretettel köszöntöm Önöket Pécs Megyei Jogú Város ünnepi közgyűlésén. 1367-ben ezen a napon, szeptember 1-én alapították meg a pécsi egyetemet. Ezzel Pécs Magyarországon elsőként, de Európában is az elsők között emelkedett egyetemi városi rangra.
Ma, Pécs város ünnepnapján ennek a meghatározó történelmi eseménynek állítunk emléket. Külön köszöntöm az eseményen megjelent országgyűlési képviselőket, a Baranya Megyei Közgyűlés elnökét, képviselőtársaimat, a Pécsi Tudományegyetem rektorát, a Pécsi Egyházmegye püspökét, testvérvárosaink küldötteit és minden kedves díjazottat.
Visszatekintve az elmúlt évek hasonló közgyűléseire azt látom, hogy a város napi polgármesteri beszédek szinte kötelezően egyfajta számvetést alkottak, felsorolva az előző szeptember óta véghezvitt kisebb-nagyobb fejlesztéseket. Túltengtek bennük a politikai üzenetek, és természetesen előkerültek a következő egy évre szóló ígéretek is.
Hiszek az átláthatóságban, a nyilvánosságban, és abban, hogy megvan a helye és ideje a számvetésnek, a vállalásoknak, és természetesen a politikának is. Abban viszont nem hiszek, hogy ezeknek bármi keresnivalója lenne egy olyan ünnepen, mint a mai. Eljött az idő, hogy szakítsunk ezzel a hagyománnyal.
A mai nap a teljes pécsi közösség ünnepe. Ugyanúgy azé, aki szerint az elmúlt 365 napban mi, Pécs vezetői derekasan küzdöttünk, mint azé, aki szerint csak kivetnivaló volt a munkánkban. Mindegy, hogy melyik pártot támogatja, milyen vallást követ, hogy generációk óta itt él, vagy csak nemrég vált pécsi polgárrá. A mai ünnep minden pécsié. Éppen ezért azt javaslom, hogy erre a napra, erre az ünnepre tegyük félre a politikát, tegyük félre azt, amiben különbözünk, amiben nem értünk egyet.
Ehelyett ma, itt próbáljuk meg azt meglátni, hogy mi a közös bennünk. Mindannyian ugyanannak a közösségnek a tagjai vagyunk. Számvetés, vállalások és harcos üzenetek helyett kérem engedjék meg, hogy arról beszéljek ma itt Önök előtt, hogy mit jelent számomra a pécsiség. Gyakran előkerül ez a kifejezés, de kevés szó esik arról, hogy mit is jelent. Nem véletlen, hiszen a pécsiség mindenkinek egy kicsit mást jelent, kicsit mégis ugyanazt. Ma, itt arról szeretnék beszélni, hogy nekem mit jelent.
A pécsiség néha egy pillanatnyi hangulat. Nálam a pécsiség része kibukkanni a Széchenyi térre a Ferencesek utcája felől, ami szerintem a leghangulatosabb európai utcák egyike. Felnézni a Dzsámi mellett a felhőkbe burkolózó Mecsekre, miközben felcsendül Kircsi László harangjátéka.
Ilyesmit érzek akkor is, amikor Rétfalvi Sándor ikonikus alkotása, a tettyei Korpusz mellől végignézek a középkori várfalon és a Székesegyházon. Ha elolvasunk egy Bertók László verset, ha éppen egy fiatal pécsi előadó dallamai szólnak valamelyik országos rádiócsatornán a hangulatos belvárosi teraszokról.
Nálam a pécsiséghez tartozik az is, ha kiváló sportolóinknak szurkolhatok egy fontos sporteseményen, ha kezet szoríthatok ez egyetem kutatóival, tanáraival, orvosaival. Ha a pécsi zenei, képzőművészeti, irodalmi vagy színházi élet nagyjaival vehetek részt egy hangulatos rendezvényen.
A pécsiség az a rendkívüli nyelvi és kulturális sokszínűség is, amit ennek a soknemzetiségű városnak generációi hagytak ránk örökül. Rengeteget tanultunk tőlük toleranciáról és egymást erősítő kisebbségekről. Ez a sokszínű örökség ma itt él velünk. Ha valaki azt mondja, hogy gráner családból származik, vagy hogy megtölti a pekát, pontosan tudjuk, hogy miről beszél.
A pécsiség rang és méltóság, de egyben kötelesség is. A város, a pécsiek érdekében dolgozni, és mindig a legjobbat nyújtani. A pécsiség történelem és emlékezet. Megőrizni a szívünkben azokat, aki naggyá tették ezt a várost, akik hozzájárultak, hogy ma ott van Pécs hazánk és Európa kulturális térképén. A közösség önzetlen szolgálata, a tehetségek és az elesettek megsegítése, a civil kurázsi szintén a pécsiség része.
Azt gondolom, hogy ugyanígy a pécsiséghez tartozik évtizedeken át gyógyítani ugyanabban a kórházban, egy élet hosszan edzeni úszókat, kézilabdázókat, képezni táncosokat, vezényelni kórusokat. Pécsiség a felnőttek tanításának szentelni egy egyetemi pályát, hajléktalanokat gyógyítani, ételt és reményt adni az elesetteknek, de pécsiség az is, ha valaki évtizedeken át egy hivatalban helytállva szolgálja az itt élőket.
Hosszan tudnám még sorolni, hogy én mi mindent értek pécsiség alatt, de a lényeg szerintem nem ez. Minden pécsinek megvannak a kedvenc zugai, utcái, terei a városban, a szívének kedves pécsi zenekarok, írók, költők, szobrászok, festők, sportolók. Mindenki máshol szereti megvenni a kedvenc süteményét, mindenki máshol túrázik a Mecsekben, más pécsi parkban sétál, máshol sportol. Ám, ha jobban belegondolunk, ezek igazából nem különbségek, hanem ugyanannak az arcnak más-más vonásai.
A pécsiség szerintem egy nagymúltú város sokszínű közösségének büszkesége. A büszkeség, amit egy emberként érezhet ma minden pécsi a felett, amit elődeink felépítettek. Ha végre felismerjük, hogy több bennünk a közös, mint ami elválaszt, akkor a pécsiség egy igazán különleges példa is lesz minden közösség előtt.
A mai ünnepség következő részében én ennek a közösségnek a nevében büszkén fogom kollégáimmal együtt átadni Pécs város 2021-es díjait. Ezeket az elismeréseket hitem szerint olyan emberek és csoportok kapták, akik építették a várost, segítették, felemelték ezt a közösséget, akik hozzátettek valamit ahhoz, amit én úgy hívok, pécsiség.
Köszönöm, hogy meghallgattak!
https://www.facebook.com/pecsma.hu/videos/1006657290148934
