Nemrég bemutattuk az idén 320 éves havi-hegyi templomot, most pedig egy másik, igazán érdekes pécsi imaházról lesz szó, a Dél-Dunántúl egyetlen görögkatolikus templomáról, a 278 éves Xavéri Szent Ferenc templomról.
Az Alkotmány utca és az Alajos utca kereszteződésénél, a Xavér étterem szomszédságában áll egy pécsi templom, melyet a városiak csak „Xavér-templomként” emlegetnek. Természetesen a Xavéri Szent Ferenc templomról van szó, mely ránézésre nem igazán különbözik a megannyi Pécsett található katolikus templomtól (valaha római katolikus templom volt), noha ez a Dél-Dunántúl egyetlen görögkatolikus imaháza, ahova a régióból, sőt még külföldről is érkeznek a vallás gyakorlói, zarándokai. Ahhoz azonban, hogy megtudjuk, miként lett a görögkatolikusoké a templom, meg kell ismerni a történetét.
A temetőre épült pestisűző pécsi templom
A Xavér-templom a 18. század első felében épült, az, hogy egészen pontosan mikor, a történészeket is megosztja. Volt, aki szerint 1754-ben emelték, és volt, aki szerint 1739-ben. A templom építéséről szóló legtöbb dokumentumot vagy megsemmisítették, vagy eltűnt az évszázadok során.
Onnan lehet sejteni (ha tetszik: tudni), hogy a templom feltehetően 1739-ben épült, hogy ekkor, ebben az évben tombolt Pécsett a pestisjárvány, sok halottat hagyva maga után. Xavéri Szent Ferenc jezsuita szerzetes pedig a pestisesek védőszentje volt, akinek tiszteletére (és a város járványvédelmére) Pécsett emeltek templomot 1739-ben, 8 nappal azután, hogy az egész város hivatalos felszólításra a szent oltalmába ajánlotta magát. A tér, ahol a templom – illetve akkor csak kápolna – alapkövét lerakták, ekkor még nem is volt a város része, temető volt. Hogy, hogy nem a városiak felajánlkozása és a templom építésének kezdetén tört meg a pestisjárvány!
Káromkodásból tartották fent
A kápolna építési költségét egy bizonyos Gratszky Ferenc pécsi polgár vállalta magára. Miután a tekintélyes mágnás 1755-ben meghalt, holtestét a kápolna szentélye alá helyezték örök nyugalomra, a mai napig ott nyugszik a város jótéteményese. Ekkoriban a templom többnyire a hívők adományaiból működött, de volt egy sokkal érdekesebb jövedelemforrása is.
Ha ugyanis a városban valakit a csendőrök káromkodáson kaptak, az a renitens szitkozódó pénztárcájának fájt a leginkább: komoly pénzbírságot kellett fizetniük, amit a templom javára fordítottak. De bizonyos esetekben tárgybeli bírságot szabtak ki a káromkodókra, a „bűnösöknek” például sokszor kellett gyertyaviaszt „adományozniuk” a templomnak, mely hosszú ideig, egészen a 20. század elejéig igencsak leharcolt állapotban volt.
Gebauer, Zsolnay, Angster egy fedél alatt
A kápolna belsejét Walter kanonok újíttatta fel saját pénzéből az 1900-as évek kezdetén. Ekkor került Angster-orgona és Zsolnay-oltár is a templomba, ekkor kapott helyet itt két nagy szobor (Szent Rókus és Szent Rozália szobrai), de ekkor – egészen pontosan 1908-ban – festette meg a kápolna főoltárának freskóját Gebauer Ernő, híres pécsi festőművész is. A templom jó néhány évtizeden át működött így, belül szépen, kívül romosan, mindaddig, míg annyira meg nem rogyott, hogy teljes felújítása elengedhetetlenné vált. Ez az 1970-es és 1980-as évekre tehető, pontosan arra az időszakra, amikor a pécsi püspökség – élén Cserháti József püspökkel – odaadományozta a görögkatolikus pécsieknek az imaházat, akik azt több szakaszban kezdték el újra felvirágoztatni, rendbe tenni.
Azt azonban érdemes tudni, hogy a nagy felújítás majdnem nagy lerombolásban végződött. Az 1980-as években ugyanis a Xavér-templom és környékének építészeti rekonstrukciója során felmerült a templom lebontásának gondolata is, de a pécsiek egy emberként háborodtak fel a szégyenteljes terven, és a kétszáz éves templom pártjára álltak, nem engedték ledózeroltatni azt.
Görögkatolikusok Pécsett
A pécsi görögkatolikus hitközség mindössze közel 50 éves. Egy Szegeden szolgáló pap, Szántai Miklós atya volt az, aki 1969-től görögkatolikus liturgiát vezetett Pécsett, noha nem épp „miseszerűen”, mivel amikor Pécsre jött, egyenként kereste fel az itt élő görögkatolikusokat. Az egyházközséget 1971-ben néhány hívővel alapította meg, 1973-ban pedig őt nevezték ki az első pécsi parókusnak.
Egy korabeli beszámolóban így emlékezik vissza az egyházközség kezdetére egy hívő:
„Örömmel és hálával töltött el, amikor az atya megkeresett bennünket, és elmondta, hogy kapunk egy majdnem használaton kívüli templomot a pécsi püspökségtől, és megalapították az egyházközséget, aminek ő lesz a papja. Ez így nagyon egyszerűen hangzik, de részéről nagy áldozatvállalást követelt, hiszen nem volt a templom mellett parókia. Romos volt a pécsi templom belseje és külseje is, az évek folyamán hiányzó gondoskodás miatt. Erőnkhöz mérten rendbe hoztuk a templomot, és a paplak – igaz csak egy szobával, de – lakható lett. Közösségünk is egyre több családdal bővült.”
Együtt vágtak bele tehát a felújításba. A parókia teljes felújítását követően a templom repedezett falait kellett rendbe hozni, azután tetőcsere következett, az orgona felújítása, majd a parókia tetőcseréje. A közös munka során váltak igazi közösséggé. Évekkel később egy új pap, Bodogán László fejezte be a munkát. Keresztes Szilárd püspök áldotta meg az átépített parókiát 1999-ben, ekkor volt 30 éve annak, hogy görögkatolikus liturgia szólalt meg Pécsett.
„Nagyon szeretheti a Jóisten a pécsieket, különben hogyan lehet az, hogy alig 30 év alatt templomot, gyönyörű parókiát tudhat magáénak, s ezt megérheti az alapító maga is” – mondta.
Vallástörténeti kuriózum
Xavéri Szent Ferenc kiemelt tiszteletét a görögkatolikusok is átvették, és a római katolikus hívőkkel együtt a maguk szentjei sorában tartják számon. Alakja nem hiányzik a templom ikonosztázáról sem. A templom berendezése is vallástörténeti kuriózum, hiszen az a görögkatolikus szertartásokhoz igazodik, ugyanakkor a római katolikus „elődtemplom” szertartásai során használt kegytárgyakat is megőrizték.
A templom 2002-ben életveszélyesnek minősített tornyát 2004-ben, ikonosztázát 2005-ben újították fel legutóbb.
